étel, hordó

Mughal Shahi

  • ételhordó
  • 2012. december 22.

Gasztro

A rosszindulatúak szerint a pakisztáni olyan indiai étterem, ahol nem dolgozhatnak indiaiak. Mi csak az arányokat nézzük. Ha Pesten van India, Budán az örök ellenség, mert itt indiai éttermet kapásból nem tudunk (pláza nem ér), viszont a Városmajorban (egész pontosan a Városmajor utca 57. alatt) lassan tíz éve áll a vendégek szolgálatában a Mughal Shahi pakisztáni étterem. Saját elmondása szerint "az elképzelés az volt, hogy az egzotikus pakisztáni ételeket megismertessük a vendégeinkkel. A barátságos, családi vállalkozásban vezetett vendéglőben halal ételeket találhatnak az érdeklődők, a mughal fogások széles választékát, melyeket ma inkább pakisztáni ételkülönlegességekként ismerünk".


Nem kell nagy fantázia, hogy a mughalban felfedezzük a mogult, de akkor mit fedeznénk fel a halalban? Nos, a halal az iszlám "tiszta" húst, vagyis a kivéreztetett állatot jelenti, és bár kétségtelen, hogy az étlap roskad a kebaboktól, a tandoori csirke sincs feketelistán.

A kívülről borozóra emlékeztető (lambéria!), mindössze egy helyiségből álló, kifőzdét idéző Mughal Shahiban a puritán rendszer ellenére is érezhető valamiféle elegancia. Lesegített kabátok, szakértő "hozzáállás", de a lassan tízéves múlt ellenére az ajánlatok angol-magyar keverékben szólnak. De ez legyen a legnagyobb bajunk!

A fűszeres, vajas vöröslencseleves (daal soup, 750 Ft) sűrűsége kiváló, és az se baj, hogy a "vajast" nem nagyon tudjuk értelmezni, mivel az édeskömény minden balhét elvisz. A csibehúsfalatok mandulás, kissé csípős curryszószban főzve (chicken qorma, 1900 Ft) elsőre tipikus indiai kajának tűnik, de mégsem az, bár meg nem tudnánk mondani, hogy miért. A titok minden bizonnyal a fűszerezés lehet, de tőlünk ne kérdezze senki, hogy hol és miben az aprónak tűnő, ám döntő eltérés.

Mint ahogy a mughal módon megfőzött parajos currys bárányhús (saag gosht, 2800 Ft) spenótja a Bangla büfé palaak panírjában is zöldellhetne, noha ízben teljesen más világ, bár ugyanolyan kellemes. Az inkább arab kifőzdéket idéző főtt bárány puha, szinte krémes, ám a műélvezetbe jócskán belekavar, hogy a csontocskák olykor szilánkosra törnek, és ez jobban megnehezíti dolgunkat, mintha szálkával kivert halat vacsoráznánk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.