étel, hordó

Mughal Shahi

  • ételhordó
  • 2012. december 22.

Gasztro

A rosszindulatúak szerint a pakisztáni olyan indiai étterem, ahol nem dolgozhatnak indiaiak. Mi csak az arányokat nézzük. Ha Pesten van India, Budán az örök ellenség, mert itt indiai éttermet kapásból nem tudunk (pláza nem ér), viszont a Városmajorban (egész pontosan a Városmajor utca 57. alatt) lassan tíz éve áll a vendégek szolgálatában a Mughal Shahi pakisztáni étterem. Saját elmondása szerint "az elképzelés az volt, hogy az egzotikus pakisztáni ételeket megismertessük a vendégeinkkel. A barátságos, családi vállalkozásban vezetett vendéglőben halal ételeket találhatnak az érdeklődők, a mughal fogások széles választékát, melyeket ma inkább pakisztáni ételkülönlegességekként ismerünk".


Nem kell nagy fantázia, hogy a mughalban felfedezzük a mogult, de akkor mit fedeznénk fel a halalban? Nos, a halal az iszlám "tiszta" húst, vagyis a kivéreztetett állatot jelenti, és bár kétségtelen, hogy az étlap roskad a kebaboktól, a tandoori csirke sincs feketelistán.

A kívülről borozóra emlékeztető (lambéria!), mindössze egy helyiségből álló, kifőzdét idéző Mughal Shahiban a puritán rendszer ellenére is érezhető valamiféle elegancia. Lesegített kabátok, szakértő "hozzáállás", de a lassan tízéves múlt ellenére az ajánlatok angol-magyar keverékben szólnak. De ez legyen a legnagyobb bajunk!

A fűszeres, vajas vöröslencseleves (daal soup, 750 Ft) sűrűsége kiváló, és az se baj, hogy a "vajast" nem nagyon tudjuk értelmezni, mivel az édeskömény minden balhét elvisz. A csibehúsfalatok mandulás, kissé csípős curryszószban főzve (chicken qorma, 1900 Ft) elsőre tipikus indiai kajának tűnik, de mégsem az, bár meg nem tudnánk mondani, hogy miért. A titok minden bizonnyal a fűszerezés lehet, de tőlünk ne kérdezze senki, hogy hol és miben az aprónak tűnő, ám döntő eltérés.

Mint ahogy a mughal módon megfőzött parajos currys bárányhús (saag gosht, 2800 Ft) spenótja a Bangla büfé palaak panírjában is zöldellhetne, noha ízben teljesen más világ, bár ugyanolyan kellemes. Az inkább arab kifőzdéket idéző főtt bárány puha, szinte krémes, ám a műélvezetbe jócskán belekavar, hogy a csontocskák olykor szilánkosra törnek, és ez jobban megnehezíti dolgunkat, mintha szálkával kivert halat vacsoráznánk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.