étel, hordó

Vörös postakocsi

  • ételhordó
  • 2012. december 15.

Gasztro

A 15-ös buszra felszáll egy vámpír, és húz maga után egy koporsót. Az emberek tátott szájjal nézik, mire megszólal a vámpír: Mi van? Nem láttak még ételhordót?

A Bakáts téren szállunk le, és látjuk, hogy az egyik alvilági vendéglátóhely, ha nem is koporsóval, de Orfeusz nevével csalogat. Csak ránk ne rohadjon az asszociáció - gondoljuk -, de csupán borozóba szállunk alá, ahol az étlap egytételes, mint egy félbehagyott szimfónia: zsíros deszka lila hagymával.


Merre hát? Tudjuk, hogy a Kálvin tér felé sorra kínálják magukat a "helyek", de megfogadtuk, hogy be nem tesszük a lábunk oda, ahol azt írják a cégérre: bistro vagy lounge. Ha a pokol mélyére is kell szállni, ám legyen, vagyis marad a múlt. Az Erkel utca sarkán álló Vörös Postakocsi a vendéglátás öreg katonája, nyakunk rá, ha 1970-ben nem itt, hanem egy utcával arrébb, a Szamuelyben nyitja meg a valamely-pesti vendéglátó-ipari vállalat, már tíz éve is csak hűlt helyét találtuk volna. A Rádayban viszont a megtestesült előrelátás szimbóluma: jelentkezzen, aki negyvenkét évvel ezelőtt megjósolta volna, hogy itt terül majd el a főváros "gasztroutcája".

Dicsérnünk kell a jelenlegi tulajdonosokat; nem álltak trendbe, az imázs semmit nem változott negyven év alatt, de épp így lehet a Postakocsi szabályt erősítő kivétel. Olyan, mint belvárosi divatházak közé ékelődő trikotázs.

Hál' istennek retróról szó sincs, az étlap sokkal változatosabb, mint 1984-ben. Akkoriban csirke, sertés és marhának hazudott sertés jelentette a húst, mára nemcsak mangalicával, szürke marhával, de éti csigával is bővült az állatsereglet. Kétféle háromfogásos menüsorból is - klasszikus magyar (4290 Ft), modern magyar (5690 Ft) - választhatunk; az utóbbi tűnik érdekesebbnek. Elsőre padlizsánsalátát adnak, friss, ahogy a kísérő zöldségek is - répa, zeller, olajbogyó, rukkola -, ráadásul jól lelocsolták olívával, s az arányokkal sincs baj. A mennyiség viszont több a soknál: ahelyett, hogy megágyazna, inkább lelakatolja az érlelt sonkás bélszínszeletkékhez vezető ösvényt.

A tócsnin (?) heverő "szeletkék" nemhogy élvezetesek, egyenesen isteniek, sonkából meg csak annyi van, hogy még pikánsabbá tegye az amúgy is ötcsillagos mesterfogást. Nem csoda, hogy a végén olyan Gundel-palacsintára számítunk, hogy azt megkóstolván a névadó is elégedetten csettintene.

De nem. A "modern" jegyében nem a hagyományos, hanem "amerikai típusú", fánkra emlékeztető palacsintába csomagolták a belevalót, ami persze nem baj. Ám az igen, hogy hideg és kemény, ráadásul a töltelékben az értelmezhetetlen narancsíz dominál.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.