étel, hordó

Vörös postakocsi

  • ételhordó
  • 2012. december 15.

Gasztro

A 15-ös buszra felszáll egy vámpír, és húz maga után egy koporsót. Az emberek tátott szájjal nézik, mire megszólal a vámpír: Mi van? Nem láttak még ételhordót?

A Bakáts téren szállunk le, és látjuk, hogy az egyik alvilági vendéglátóhely, ha nem is koporsóval, de Orfeusz nevével csalogat. Csak ránk ne rohadjon az asszociáció - gondoljuk -, de csupán borozóba szállunk alá, ahol az étlap egytételes, mint egy félbehagyott szimfónia: zsíros deszka lila hagymával.


Merre hát? Tudjuk, hogy a Kálvin tér felé sorra kínálják magukat a "helyek", de megfogadtuk, hogy be nem tesszük a lábunk oda, ahol azt írják a cégérre: bistro vagy lounge. Ha a pokol mélyére is kell szállni, ám legyen, vagyis marad a múlt. Az Erkel utca sarkán álló Vörös Postakocsi a vendéglátás öreg katonája, nyakunk rá, ha 1970-ben nem itt, hanem egy utcával arrébb, a Szamuelyben nyitja meg a valamely-pesti vendéglátó-ipari vállalat, már tíz éve is csak hűlt helyét találtuk volna. A Rádayban viszont a megtestesült előrelátás szimbóluma: jelentkezzen, aki negyvenkét évvel ezelőtt megjósolta volna, hogy itt terül majd el a főváros "gasztroutcája".

Dicsérnünk kell a jelenlegi tulajdonosokat; nem álltak trendbe, az imázs semmit nem változott negyven év alatt, de épp így lehet a Postakocsi szabályt erősítő kivétel. Olyan, mint belvárosi divatházak közé ékelődő trikotázs.

Hál' istennek retróról szó sincs, az étlap sokkal változatosabb, mint 1984-ben. Akkoriban csirke, sertés és marhának hazudott sertés jelentette a húst, mára nemcsak mangalicával, szürke marhával, de éti csigával is bővült az állatsereglet. Kétféle háromfogásos menüsorból is - klasszikus magyar (4290 Ft), modern magyar (5690 Ft) - választhatunk; az utóbbi tűnik érdekesebbnek. Elsőre padlizsánsalátát adnak, friss, ahogy a kísérő zöldségek is - répa, zeller, olajbogyó, rukkola -, ráadásul jól lelocsolták olívával, s az arányokkal sincs baj. A mennyiség viszont több a soknál: ahelyett, hogy megágyazna, inkább lelakatolja az érlelt sonkás bélszínszeletkékhez vezető ösvényt.

A tócsnin (?) heverő "szeletkék" nemhogy élvezetesek, egyenesen isteniek, sonkából meg csak annyi van, hogy még pikánsabbá tegye az amúgy is ötcsillagos mesterfogást. Nem csoda, hogy a végén olyan Gundel-palacsintára számítunk, hogy azt megkóstolván a névadó is elégedetten csettintene.

De nem. A "modern" jegyében nem a hagyományos, hanem "amerikai típusú", fánkra emlékeztető palacsintába csomagolták a belevalót, ami persze nem baj. Ám az igen, hogy hideg és kemény, ráadásul a töltelékben az értelmezhetetlen narancsíz dominál.

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?