étel, hordó

Nagyvillám/Visegrád

  • ételhordó
  • 2012. november 25.

Gasztro

Négyszáz méter sincs, mégis úgy tűnik, a világ tetején ülünk. A visegrádi Nagy-villám kilátóból nyílik Magyarország legszebb panorámája, legszívesebben azt mondanánk, hogy festő ecsetjére kívánkozik, de igazság szerint félő, hogy a legkreatívabb emberi beavatkozás (megörökítés) is csak ártana neki. (A fényképezőgépet gyorsan visszatesszük a tatyóba.)

Nem véletlen, hogy elsőként a csodákra amúgy is fogékony doktorok vertek itt tanyát. 1927-ben állított a Magyar Orvos Turista Egyesület turistaházat, amit '45 után úgy államosítottak, mint a szél, ám arról nincsen tudomásunk, hogy konyháján csak rezsó vagy esetleg szakács is működött. Ami biztos: 1987-ben a teljes lepusztulástól a Pilisi Állami Erdőgazdaság mentette meg, majd az ezredforduló környékén magánkézbe került, és nagyszabású étteremmé (vadásztanyává) változott.

 


 

Amint a honlapról kiderül, "a Nagyvillám étterem 2007-ben nyerte el jelenlegi arculatát. Ekkor épült a körpanorámás terem, valamint ekkor került sor a gazdasági épületek felújítására is. Az exkluzív emeleti szint és a panorámás terasz 2007 májusában került átadásra." Mi tagadás, nekünk túlságosan hivalkodó lett e bővítés, de bizony a panorámás terasz így is mindent visz.

A felszolgáló hölgy az étlapot hozza.

A választék vadásztanyához illő, őzek, vadkanok, szarvasok, de halból is bőséges a kínálat. Az erdőben maradva a zöldcitromos vargányaleves (690 Ft) tűnik a legjobb választásnak. Legfeljebb a "zöldcitromra" panaszkodhatnánk, ugyanis "sima" citromkarika úszik a tálban. Csakhogy a gomba bőséggel kárpótol a mulasztásért. Nem tudjuk, honnan származik, de hitelesnek tűnne, ha azt mondanák, a környékbeli erdőkből.

A vaslapon sütött vöröslazacderék (2980 Ft) a hazai körülmények ismeretében igazán derekas, ám ennél nagyobb izgalmat tartogat a szarvascímer Hubertus raguval (3380 Ft). Noha Hubertus itt is a hubit jelenti, negatív élmények egy pillanatra sem jönnek elő, a tejszínes-gombás-kacsamájas rátét vélhetően a likőr mellőzésével is ugyanilyen pazar lenne, bár ki tudja? Tény, hogy sokat dob rajta a juhtúróval töltött krokett köret, mégis leginkább a húst kell megdicsérnünk: a szarvas legnagyobb baja - hogy "rágós" - itt fel sem merül.

Desszertnek természetesen nem somlóit vagy fagylaltkelyhet, hanem az ilyen előzmények után jól csengő házi almás rácsost (590 Ft) választjuk: a tészta és az almás-diós töltelék tökéletes, ezért a hozzáadott gyümölcsöntet teljesen felesleges.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.