étel, hordó

Hotel Benczúr/Zsolnay étterem

  • ételhordó
  • 2012. december 8.

Gasztro

A Benczúr szálló tipikus példája, hogyan képzelték a szállodaépítészetet a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján. Országszerte találunk ehhez hasonló, háromcsillagos "superior" rémséget, sokat wellnessrészleggel bolondítottak meg az ezredforduló után, mintha bármi megváltozna ettől. A Benczúrt ráadásul kifejezetten elegáns környéken, a diplomatanegyedben emelték; ne legyen már olyan jó kedvünk, ha erre indulnánk a Városliget felé.


Ettől persze lehetne még jó a hotel étterme, bár emlékeink szerint egyszer már jártunk itt valami rendezvényen, de csak Fornetti-termékeket adtak, s a legemlékezetesebb momentum az volt, hogy az egyik előadó a powerpoint prezentáció helyett a törökországi nyaralásáról készült képeket mentette le a pendrive-jára.

Mindez azért kívánkozott ide, mert most is valami konferencia zajlik, így hát a privát vendégnek (nekünk) kijelölt terem a jókora Zsolnay-installációval csak azután kelti fel a személyzet érdeklődését, hogy reklamálunk a recepción. Mivel addigra bőven megtanulhattuk az étlapot, a sajnálkozó felszolgálónak már kívülről fújjuk, mit akarunk.

Az erőleves fürjtojáslabdával, petrezselymes csirkenudlival (1000 Ft) inkább csak a nevében érdekes, nemkülönben a burgonyakrémleves szárított kolbászkarikával, paprikás olívával (800 Ft). A kolbászkarika tényleg szárított, viszont nagyon kellemetlen fűszerezésű, az olíváról meg annyit, hogy biztosan az volt, ha odaírták.

A lazacos zöldfűszeres pappardelléről (2200 Ft) sem mondhatunk sok jót. A tésztát rendesen megfőzték, de a rávalók miatt inkább a sarki önki jut az eszünkbe, amikor a kifőzde szakácsa különlegességgel próbál kedveskedni a bográcsgulyás/rántott sajt/rakott kel háromszögben. A legnagyobb csalódást mégis az ún. vörösboros, gombás vadpörkölt dödöllével (2700 Ft) okozza, csak abban vagyunk biztosak, hogy valóban vörösborral vadították a jól megpaprikázott (vaddisznó?, vadmarha?) húsdarabokat. Amúgy máshol krokettnek hívják az ilyen dödöllét.

A legjobb választás egyértelműen a rántott sertéskotlett káposztás burgonyával, savanyú zöldségekkel (2700 Ft), bár itt is kicsit hatásvadász a névadás. A tányéron egy többé-kevésbé tisztességesen elkészített borda, a krumpli is vállalható - a Kőműves étteremben sem csinálták jobban harminc évvel ezelőtt. S hogy ne feledjük, a somlói galuska (1000 Ft) attól "Benczúr-módra", hogy beledugtak egy étcsoki rudat.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.