étel, hordó

Hotel Benczúr/Zsolnay étterem

  • ételhordó
  • 2012. december 8.

Gasztro

A Benczúr szálló tipikus példája, hogyan képzelték a szállodaépítészetet a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján. Országszerte találunk ehhez hasonló, háromcsillagos "superior" rémséget, sokat wellnessrészleggel bolondítottak meg az ezredforduló után, mintha bármi megváltozna ettől. A Benczúrt ráadásul kifejezetten elegáns környéken, a diplomatanegyedben emelték; ne legyen már olyan jó kedvünk, ha erre indulnánk a Városliget felé.


Ettől persze lehetne még jó a hotel étterme, bár emlékeink szerint egyszer már jártunk itt valami rendezvényen, de csak Fornetti-termékeket adtak, s a legemlékezetesebb momentum az volt, hogy az egyik előadó a powerpoint prezentáció helyett a törökországi nyaralásáról készült képeket mentette le a pendrive-jára.

Mindez azért kívánkozott ide, mert most is valami konferencia zajlik, így hát a privát vendégnek (nekünk) kijelölt terem a jókora Zsolnay-installációval csak azután kelti fel a személyzet érdeklődését, hogy reklamálunk a recepción. Mivel addigra bőven megtanulhattuk az étlapot, a sajnálkozó felszolgálónak már kívülről fújjuk, mit akarunk.

Az erőleves fürjtojáslabdával, petrezselymes csirkenudlival (1000 Ft) inkább csak a nevében érdekes, nemkülönben a burgonyakrémleves szárított kolbászkarikával, paprikás olívával (800 Ft). A kolbászkarika tényleg szárított, viszont nagyon kellemetlen fűszerezésű, az olíváról meg annyit, hogy biztosan az volt, ha odaírták.

A lazacos zöldfűszeres pappardelléről (2200 Ft) sem mondhatunk sok jót. A tésztát rendesen megfőzték, de a rávalók miatt inkább a sarki önki jut az eszünkbe, amikor a kifőzde szakácsa különlegességgel próbál kedveskedni a bográcsgulyás/rántott sajt/rakott kel háromszögben. A legnagyobb csalódást mégis az ún. vörösboros, gombás vadpörkölt dödöllével (2700 Ft) okozza, csak abban vagyunk biztosak, hogy valóban vörösborral vadították a jól megpaprikázott (vaddisznó?, vadmarha?) húsdarabokat. Amúgy máshol krokettnek hívják az ilyen dödöllét.

A legjobb választás egyértelműen a rántott sertéskotlett káposztás burgonyával, savanyú zöldségekkel (2700 Ft), bár itt is kicsit hatásvadász a névadás. A tányéron egy többé-kevésbé tisztességesen elkészített borda, a krumpli is vállalható - a Kőműves étteremben sem csinálták jobban harminc évvel ezelőtt. S hogy ne feledjük, a somlói galuska (1000 Ft) attól "Benczúr-módra", hogy beledugtak egy étcsoki rudat.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.