Hotel Benczúr/Zsolnay étterem

A Benczúr szálló tipikus példája, hogyan képzelték a szállodaépítészetet a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján. Országszerte találunk ehhez hasonló, háromcsillagos "superior" rémséget, sokat wellnessrészleggel bolondítottak meg az ezredforduló után, mintha bármi megváltozna ettől. A Benczúrt ráadásul kifejezetten elegáns környéken, a diplomatanegyedben emelték; ne legyen már olyan jó kedvünk, ha erre indulnánk a Városliget felé.

Ettől persze lehetne még jó a hotel étterme, bár emlékeink szerint egyszer már jártunk itt valami rendezvényen, de csak Fornetti-termékeket adtak, s a legemlékezetesebb momentum az volt, hogy az egyik előadó a powerpoint prezentáció helyett a törökországi nyaralásáról készült képeket mentette le a pendrive-jára.

Mindez azért kívánkozott ide, mert most is valami konferencia zajlik, így hát a privát vendégnek (nekünk) kijelölt terem a jókora Zsolnay-installációval csak azután kelti fel a személyzet érdeklődését, hogy reklamálunk a recepción. Mivel addigra bőven megtanulhattuk az étlapot, a sajnálkozó felszolgálónak már kívülről fújjuk, mit akarunk.

Az erőleves fürjtojáslabdával, petrezselymes csirkenudlival (1000 Ft) inkább csak a nevében érdekes, nemkülönben a burgonyakrémleves szárított kolbászkarikával, paprikás olívával (800 Ft). A kolbászkarika tényleg szárított, viszont nagyon kellemetlen fűszerezésű, az olíváról meg annyit, hogy biztosan az volt, ha odaírták.

A lazacos zöldfűszeres pappardelléről (2200 Ft) sem mondhatunk sok jót. A tésztát rendesen megfőzték, de a rávalók miatt inkább a sarki önki jut az eszünkbe, amikor a kifőzde szakácsa különlegességgel próbál kedveskedni a bográcsgulyás/rántott sajt/rakott kel háromszögben. A legnagyobb csalódást mégis az ún. vörösboros, gombás vadpörkölt dödöllével (2700 Ft) okozza, csak abban vagyunk biztosak, hogy valóban vörösborral vadították a jól megpaprikázott (vaddisznó?, vadmarha?) húsdarabokat. Amúgy máshol krokettnek hívják az ilyen dödöllét.

A legjobb választás egyértelműen a rántott sertéskotlett káposztás burgonyával, savanyú zöldségekkel (2700 Ft), bár itt is kicsit hatásvadász a névadás. A tányéron egy többé-kevésbé tisztességesen elkészített borda, a krumpli is vállalható - a Kőműves étteremben sem csinálták jobban harminc évvel ezelőtt. S hogy ne feledjük, a somlói galuska (1000 Ft) attól "Benczúr-módra", hogy beledugtak egy étcsoki rudat.