étel, hordó

Hotel Benczúr/Zsolnay étterem

  • ételhordó
  • 2012. december 8.

Gasztro

A Benczúr szálló tipikus példája, hogyan képzelték a szállodaépítészetet a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján. Országszerte találunk ehhez hasonló, háromcsillagos "superior" rémséget, sokat wellnessrészleggel bolondítottak meg az ezredforduló után, mintha bármi megváltozna ettől. A Benczúrt ráadásul kifejezetten elegáns környéken, a diplomatanegyedben emelték; ne legyen már olyan jó kedvünk, ha erre indulnánk a Városliget felé.


Ettől persze lehetne még jó a hotel étterme, bár emlékeink szerint egyszer már jártunk itt valami rendezvényen, de csak Fornetti-termékeket adtak, s a legemlékezetesebb momentum az volt, hogy az egyik előadó a powerpoint prezentáció helyett a törökországi nyaralásáról készült képeket mentette le a pendrive-jára.

Mindez azért kívánkozott ide, mert most is valami konferencia zajlik, így hát a privát vendégnek (nekünk) kijelölt terem a jókora Zsolnay-installációval csak azután kelti fel a személyzet érdeklődését, hogy reklamálunk a recepción. Mivel addigra bőven megtanulhattuk az étlapot, a sajnálkozó felszolgálónak már kívülről fújjuk, mit akarunk.

Az erőleves fürjtojáslabdával, petrezselymes csirkenudlival (1000 Ft) inkább csak a nevében érdekes, nemkülönben a burgonyakrémleves szárított kolbászkarikával, paprikás olívával (800 Ft). A kolbászkarika tényleg szárított, viszont nagyon kellemetlen fűszerezésű, az olíváról meg annyit, hogy biztosan az volt, ha odaírták.

A lazacos zöldfűszeres pappardelléről (2200 Ft) sem mondhatunk sok jót. A tésztát rendesen megfőzték, de a rávalók miatt inkább a sarki önki jut az eszünkbe, amikor a kifőzde szakácsa különlegességgel próbál kedveskedni a bográcsgulyás/rántott sajt/rakott kel háromszögben. A legnagyobb csalódást mégis az ún. vörösboros, gombás vadpörkölt dödöllével (2700 Ft) okozza, csak abban vagyunk biztosak, hogy valóban vörösborral vadították a jól megpaprikázott (vaddisznó?, vadmarha?) húsdarabokat. Amúgy máshol krokettnek hívják az ilyen dödöllét.

A legjobb választás egyértelműen a rántott sertéskotlett káposztás burgonyával, savanyú zöldségekkel (2700 Ft), bár itt is kicsit hatásvadász a névadás. A tányéron egy többé-kevésbé tisztességesen elkészített borda, a krumpli is vállalható - a Kőműves étteremben sem csinálták jobban harminc évvel ezelőtt. S hogy ne feledjük, a somlói galuska (1000 Ft) attól "Benczúr-módra", hogy beledugtak egy étcsoki rudat.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.