ételhordó

A múlt héten elsirattuk a Nagykörutat, de figyelmünket elkerülte a Nyugati mellett nemrég megépített Eiffel tér nevű közterület, amely vélhetően a 21. század építészetét hivatott reprezentálni. Nem tudjuk eldönteni, hogy jó-e vagy rossz, hogy a pályaudvar nyakszirtjéből kihasított jókora placc és a hozzá tartozó csupa üveg irodaház sokkal kevésbé feltűnő, mint azt méretei indokolnák, a lényeg, hogy úgy simul a körúti állandó szürkületbe, mint egy mindenre elszánt kaméleon.

Kíváncsian várjuk, hogy a huszadik század végén legendásnak mondott helyek közül melyikre tekint ugyanolyan áhítattal az utókor, mint a száz évvel korábbiakra. De vajon a maga idején legendának tartotta-e őket bárki?

Egy nappal a diáktüntetés után érkezünk a helyszínre, az Egyetem tér nyugodtabb nem is lehetne. Járókelő alig, a félig "sétáló" Kecskeméti utca napsütötte díszburkolatán szikrázik a maradék hó. E késő téli romantikát legfeljebb a jeges széllökések árnyékolják, ám nincs baj, hiszen vendéglátóhelyek serege kínál biztonságos védelmet.

Örök szabály ítéletidőben: ha mész, biztosra menj. A múlt szombati havazásnak köszönhetően feladtuk eredeti tervünket, és eszünkbe nem jutott volna az első utunkba eső "biztos", vagyis a Ráday utca határait feszegetni.

Kelenvölgy egészen különös része a XI. kerületnek. Szinte falusi környezet, ám e romantikába jócskán bekavar, hogy határában nem a végtelen, hanem változó minőségű iparvidék, sűrű szövésű vasútvonal, lakótelep terül el - csodáljuk is, hogy ezt a kellemes környezetet néhány évtizeddel ezelőtt nem sodorta el a modernizáció.

Csömöri út kettő is van Budapesten. A belvároshoz közelebbi - a zuglói - Újpalotára vezet, de a XVI. kerületi majdnem a település határáig tart. Talán egyszer a nagyközségbe is elmegyünk, most azonban a 152-es szám alatt ér véget az utunk, itt található ugyanis a környék gasztronómiai gyöngyszemeként emlegetett Sport, ami - honlapjuk szerint - nem kevesebb mint 48 éve áll a kedves vendég szolgálatára.

Néha a múlt nem úgy pereg le előttünk, mint méz a biopiacon, nincs benne semmi aranyló. Egy félrészeg, aktatáskás palit látunk magunk előtt. Ilyet szól: "Egy kis pesti vendéglőbe egy kispesti vendég lő be".

Korábban Bonnie és Clyde-nak hívták ezt a belvárosi létesítményt az Irányi utca meg a Ferenciek tere sarkán, a Centrállal szemben. Úgy rémlik, akkoriban itt még csak az italozás jöhetett szóba, a konyha legfeljebb egy mikrohullámú sütőből állt. Most azonban úgy tűnik, hogy miután Clyde-dal végzett egy géppuska-sorozat, Bonnie unalmában főzőleckéket vett.

A Batthyány téri csarnok mögötti terület az elmúlt évtizedben szinte feltűnés nélkül amolyan vendéglátó-ipari tengerszemmé vált Budán. Ott még nem tartunk, hogy az Iskola utca a közeljövőben Rádayvá válik, de az biztos, hogy a Víziváros hangulatát jó irányba befolyásolja e szerény nekibuzdulás.