Az Atakám megfejtése: férfinév. Állítólag azt jelenti, igazságra vágyó, és először egy hun vezér viselte. Ennek tudatában valamiféle székely kapus, rovásírásos fészket képzeltünk el a nemzeti elkötelezettség jegyében: a név sugallta hősi romantikát, melynek nyomán úgy mosódik össze Attila (Atilla?) és Árpád, mintha nem is lenne közöttük úgy 450 év korkülönbség. De ahogy általában, most is nagyot tévedtünk.
Az Atakámban nyoma sincs a nemzeti gyász- és szórakoztatóiparnak, a teríték, a nagymama konyhájából származó tereptárgyak valamiféle vidéki idillt juttatnak eszünkbe, ám ezt a modern bútorzat nagyszerűen ellensúlyozza, miközben a választék is e kellemes kettősséget sugározza. Attól persze nem dobunk hátast, hogy napi levesként (800 Ft) a sütőtökkrém kerül elő, viszont nincs vele semmi baj, leszámítva, hogy lassan a csapból is ez folyik. Ellenben malackarajt birsalmatortával, hagymás tört krumplival (2200 Ft) már nem osztogatnak minden utcasarkon. Pedig jó lenne, legalábbis az Atakám-féle kiszerelésben! A hús tiszteletre méltó - állagát és pecsenyefokozatát illetően is csak a legjobbat mondhatjuk -, a birsalmatorta pikáns, a krumpli titka viszont épp az egyszerűség. Miképpen a bécsi szeleté (2300 Ft) is. Nincs olyan hatással ránk, mint a karaj, de az előzmények ismeretében a legkevesebb, amit elmondhatunk róla, hogy tisztességes darab. A palacsinta (800 Ft) viszont teljesen eltér a szokottól. Két vaskos korong között körteragu fénylik, fanyar, mégis édes, és ami a legmeglepőbb: szinte légies. Így nemcsak meleg szívvel, de könnyedén, sőt könnyeden ajánljuk figyelmükbe az Atakámot.
