étel, hordó

Bonnie

  • ételhordó
  • 2012. február 20.

Gasztro

Korábban Bonnie és Clyde-nak hívták ezt a belvárosi létesítményt az Irányi utca meg a Ferenciek tere sarkán, a Centrállal szemben. Úgy rémlik, akkoriban itt még csak az italozás jöhetett szóba, a konyha legfeljebb egy mikrohullámú sütőből állt. Most azonban úgy tűnik, hogy miután Clyde-dal végzett egy géppuska-sorozat, Bonnie unalmában főzőleckéket vett.

Meg talán rajzórákat, a többszintes étterem (vagy ahogyan a tulaj nevezi: "restro") falát ugyanis nagyméretű képregény borítja. A klasszikus comics természetesen egy gengsztertörténetet mesél el, miközben a szereplők az "ezer híres aranyköpésből" idéznek olykor-olykor. Például ezt: A húsevés nem döntés kérdése, hanem ösztön - Denis Leary. Mindazonáltal nem lehet egy rossz szavunk sem, a berendezés, a díszlet nemcsak igényes, de kifejezetten üdítő, pláne a megszokott pesti terepen.

A Bonnie étlapját így jellemezhetjük: kevés, de különleges. Bár hagyományos étel is akad - húsleves gazdagon, vörösboros marhapörkölt, vélhetően a turisták miatt -, úgy tűnik, fő szerepet az olyan népszerű kísérők kapnak, mint a sütőtök vagy a gesztenye. Mindjárt itt van a gesztenyekrémleves kalácskrutonnal (690 Ft), ami desszertnek is beillene. Kár, hogy a sűrűsége nem tökéletes, így formailag, vagy ha úgy tetszik, "tapintásra", leginkább a napközis menza meleg gyümölcslevesére emlékeztet. A kalácskruton meg nettó pirítósra. De azért, higgyék el, nem rossz, igaz, emlékeink szerint a gyümölcsleves sem volt az.

A sütőtökkel töltött ravioli bazsalikomos csilivel (1690 Ft) viszont tényleg csak önmagára emlékeztet. A szúrós fűszerezést remekül ellensúlyozza a töltelék édessége, és persze az sem mellékes, hogy a tésztát jól kifőzték. A sült kacsamell is remekül hasít (2490 Ft), úgy omlik a szánkban, mint sípálya lavina idején, így még jobban sajnáljuk, hogy sem a hozzáadott levendulamártás, sem a sütőtökös (!) krumplipüré nem váltja be a reményeinket. Az ún. rétes-krémes (690 Ft) annál inkább. A meleg krémesalapba tűzdelt rétestészta lapocskákról legyen elég annyi, hogy megédesítették az amúgy keserű napunkat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.