Mind közül a legkisebbre, egyúttal a legfeltűnőbbre esik a választásunk. Az Alibi bejáratát az 1920-as évek divatjának hódoló végzet asszonya díszíti - rögtön két példányban. Ha nem lenne a nő kezében kávéscsésze, akkor is sejtenénk, hogy "café"-val van dolgunk, pláne odabent, ahol a hosszúkás teret egy hatalmas kávéfőző gép uralja. A dekorációk közül említést érdemel még számtalan palack bor és egy rakás különféle pörkölt kávé, no meg az 1975-ös Mokép-plakát, ami Jean-Paul Belmondo A javíthatatlan című filmjét hirdeti. A humorforrásnál állók erre mondanák: "marhára párizsi".
Az étlapon kevés, ám annál izgalmasabb dolgot látni, hiszen például egy burgonyakrémlevesnek (1190 Ft) is más a "húzása", ha nem a szokásos belevalókkal, hanem kínai eredetű fafüle gombával bélelik. Tudjuk persze, hogy van, aki forrón, de azért ennyire mégsem! Az egyébként derekas mennyiség hőfoka miatt az ízeket alig érezni, ami pedig a fafülét illeti, leginkább a kukoricát juttatja eszünkbe. A csokis sült nyúl (2390 Ft) viszont bármit, csak nem valamiféle főételt. Pedig egyértelmű, hogy a sült gesztenyével, párolt káposztával és knédlivel szervírozott ínyencséget szánják a nap fénypontjának. Azonban a csontokat is bőséggel tartalmazó csemege és a mellékelt hozzávalók legfeljebb külön-külön értékelhetők - egység helyett kétség, sőt kétségbeesés, mivel csak öncélú "szólókat" észlelünk. A csokis nyúl, akár a húsvéti névrokon, túlságosan sűrű, hogy azt ne mondjuk, émelyítő. Szerencsére az almás pite (690 Ft) hagyományosabb már nem is lehetne, ami valóban örömteli pillanat - eddigi tapasztalataink után lesülne a képünkről a bőr, ha épp a kreativitást hiányolnánk belőle.
