étel, hordó

Alibi

  • ételhordó
  • 2012. március 24.

Gasztro

Egy nappal a diáktüntetés után érkezünk a helyszínre, az Egyetem tér nyugodtabb nem is lehetne. Járókelő alig, a félig "sétáló" Kecskeméti utca napsütötte díszburkolatán szikrázik a maradék hó. E késő téli romantikát legfeljebb a jeges széllökések árnyékolják, ám nincs baj, hiszen vendéglátóhelyek serege kínál biztonságos védelmet.

Mind közül a legkisebbre, egyúttal a legfeltűnőbbre esik a választásunk. Az Alibi bejáratát az 1920-as évek divatjának hódoló végzet asszonya díszíti - rögtön két példányban. Ha nem lenne a nő kezében kávéscsésze, akkor is sejtenénk, hogy "café"-val van dolgunk, pláne odabent, ahol a hosszúkás teret egy hatalmas kávéfőző gép uralja. A dekorációk közül említést érdemel még számtalan palack bor és egy rakás különféle pörkölt kávé, no meg az 1975-ös Mokép-plakát, ami Jean-Paul Belmondo A javíthatatlan című filmjét hirdeti. A humorforrásnál állók erre mondanák: "marhára párizsi".

Az étlapon kevés, ám annál izgalmasabb dolgot látni, hiszen például egy burgonyakrémlevesnek (1190 Ft) is más a "húzása", ha nem a szokásos belevalókkal, hanem kínai eredetű fafüle gombával bélelik. Tudjuk persze, hogy van, aki forrón, de azért ennyire mégsem! Az egyébként derekas mennyiség hőfoka miatt az ízeket alig érezni, ami pedig a fafülét illeti, leginkább a kukoricát juttatja eszünkbe. A csokis sült nyúl (2390 Ft) viszont bármit, csak nem valamiféle főételt. Pedig egyértelmű, hogy a sült gesztenyével, párolt káposztával és knédlivel szervírozott ínyencséget szánják a nap fénypontjának. Azonban a csontokat is bőséggel tartalmazó csemege és a mellékelt hozzávalók legfeljebb külön-külön értékelhetők - egység helyett kétség, sőt kétségbeesés, mivel csak öncélú "szólókat" észlelünk. A csokis nyúl, akár a húsvéti névrokon, túlságosan sűrű, hogy azt ne mondjuk, émelyítő. Szerencsére az almás pite (690 Ft) hagyományosabb már nem is lehetne, ami valóban örömteli pillanat - eddigi tapasztalataink után lesülne a képünkről a bőr, ha épp a kreativitást hiányolnánk belőle.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.