étel, hordó

Sport

  • ételhordó
  • 2012. március 2.

Gasztro

Csömöri út kettő is van Budapesten. A belvároshoz közelebbi - a zuglói - Újpalotára vezet, de a XVI. kerületi majdnem a település határáig tart. Talán egyszer a nagyközségbe is elmegyünk, most azonban a 152-es szám alatt ér véget az utunk, itt található ugyanis a környék gasztronómiai gyöngyszemeként emlegetett Sport, ami - honlapjuk szerint - nem kevesebb mint 48 éve áll a kedves vendég szolgálatára.

Mi tagadás, előítéletekkel felpakolva érkezünk a helyszínre, a sportvendéglő műfajáról ugyanis lesújtó véleményünk van. A képzeletbeli filmben nagydarab, nagy hangú, selyemmelegítős férfi a központi figura, arany ékszereinél csak a körötte ülő slepp tagjainak arckifejezése súlyosabb: ha viccet mond - röhögnek, ha elkomorul - sóhajtoznak. Ő a főnök, és úgy is nevezik, Főnök, esetleg valamilyen bácsi, sérülés miatt tört ketté a sportkarrierje, viszont elég ügyes volt, hogy a pálya közelében maradjon. Állandóan sztoriban van, ami a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy olyan szakácsa van, aki nem tud főzni. A főnök persze másképp látja: halálosan megsértődik, ha valaki kritizálni meri félkegyelmű alkalmazottja főztjét, és mivel egy sportvendéglőbe kizárólag törzsközönség jár, senki nem tenné kockára holmi mócsingos sertéspörkölt miatt a fontos barátságot. Sőt egy idő után már nemcsak mondják, de el is hiszik, hogy a konyha fergeteges.

Lehet, hogy valaha a Csömöri úti létesítmény is ilyen volt, most viszont még azt sem értjük, miért éppen így hívják. Pontosabban értjük, hiszen az út túloldalán hatalmas kiterjedésű sporttelep terül el, ám az "innenső" oldal a szokásos családi házas övezet, és a Sport annak ellenére ezt a világot testesíti meg, hogy látványra inkább barkácsolt faháznak látszik (nem az).

Odabent végleg lehasadhatunk a sportvendéglő hangulatról. Tipikus hazai étterem, megjegyezhetetlen díszletekkel, kedves személyzettel. A különteremben svédasztalos lehetőség is akad, ám úgy tűnik, ettől sem nagyobb az érdeklődés. A szombati ebédidő ellenére is csak két asztalnál ülnek.

Az étlapról rendelünk, a Jókai-bableves (980 Ft) kimondottan csalódást okoz: a bab túl kemény, a csülök szétfőtt, talán csak a fűszerezést okézhatnánk. Oké. Reméljük, a vadas kacsamáj (1990 Ft) már jobban sül el. A zsemlegombóc remekbe szabott, a máj se rossz, csakhogy az egész hőmérséklete inkább langyosnak mondható, így hát vigaszágon a mandulás jércemell kéksajt-salátával (2190 Ft) lesz a befutó: tipikusan olyan étel, ami még véletlenül sem szerepel komoly szakácskönyvben.

A reménytelennek látszó helyzetet végül a császármorzsa (590 Ft) menti meg: úgy látszik, a Csömöri úton a baracklekvár aranyozza be a napot.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.