étel, hordó

Sport

  • ételhordó
  • 2012. március 2.

Gasztro

Csömöri út kettő is van Budapesten. A belvároshoz közelebbi - a zuglói - Újpalotára vezet, de a XVI. kerületi majdnem a település határáig tart. Talán egyszer a nagyközségbe is elmegyünk, most azonban a 152-es szám alatt ér véget az utunk, itt található ugyanis a környék gasztronómiai gyöngyszemeként emlegetett Sport, ami - honlapjuk szerint - nem kevesebb mint 48 éve áll a kedves vendég szolgálatára.

Mi tagadás, előítéletekkel felpakolva érkezünk a helyszínre, a sportvendéglő műfajáról ugyanis lesújtó véleményünk van. A képzeletbeli filmben nagydarab, nagy hangú, selyemmelegítős férfi a központi figura, arany ékszereinél csak a körötte ülő slepp tagjainak arckifejezése súlyosabb: ha viccet mond - röhögnek, ha elkomorul - sóhajtoznak. Ő a főnök, és úgy is nevezik, Főnök, esetleg valamilyen bácsi, sérülés miatt tört ketté a sportkarrierje, viszont elég ügyes volt, hogy a pálya közelében maradjon. Állandóan sztoriban van, ami a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy olyan szakácsa van, aki nem tud főzni. A főnök persze másképp látja: halálosan megsértődik, ha valaki kritizálni meri félkegyelmű alkalmazottja főztjét, és mivel egy sportvendéglőbe kizárólag törzsközönség jár, senki nem tenné kockára holmi mócsingos sertéspörkölt miatt a fontos barátságot. Sőt egy idő után már nemcsak mondják, de el is hiszik, hogy a konyha fergeteges.

Lehet, hogy valaha a Csömöri úti létesítmény is ilyen volt, most viszont még azt sem értjük, miért éppen így hívják. Pontosabban értjük, hiszen az út túloldalán hatalmas kiterjedésű sporttelep terül el, ám az "innenső" oldal a szokásos családi házas övezet, és a Sport annak ellenére ezt a világot testesíti meg, hogy látványra inkább barkácsolt faháznak látszik (nem az).

Odabent végleg lehasadhatunk a sportvendéglő hangulatról. Tipikus hazai étterem, megjegyezhetetlen díszletekkel, kedves személyzettel. A különteremben svédasztalos lehetőség is akad, ám úgy tűnik, ettől sem nagyobb az érdeklődés. A szombati ebédidő ellenére is csak két asztalnál ülnek.

Az étlapról rendelünk, a Jókai-bableves (980 Ft) kimondottan csalódást okoz: a bab túl kemény, a csülök szétfőtt, talán csak a fűszerezést okézhatnánk. Oké. Reméljük, a vadas kacsamáj (1990 Ft) már jobban sül el. A zsemlegombóc remekbe szabott, a máj se rossz, csakhogy az egész hőmérséklete inkább langyosnak mondható, így hát vigaszágon a mandulás jércemell kéksajt-salátával (2190 Ft) lesz a befutó: tipikusan olyan étel, ami még véletlenül sem szerepel komoly szakácskönyvben.

A reménytelennek látszó helyzetet végül a császármorzsa (590 Ft) menti meg: úgy látszik, a Csömöri úton a baracklekvár aranyozza be a napot.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.