De azt még jobban, hogy bár Kelenvölgy alvóvárosjellege kézenfekvő, a vendéglátóipar nem tűnt el egészen. Ha az Egérút felől közelítjük meg, és a Bazsalikom utcánál balra kanyarodunk, mindjárt az első sarkon (Gépész utca) étterembe ütközünk, ami úgy hirdeti magát, hogy több mint száz éve áll a kedves vendég szolgálatában. Az elnevezés evidens (Gépésznek mégsem hívhatják), ám egy nemrégiben felújított családi házba lépünk be, amely nyomaiban sem emlékeztet arra az archív felvételre, amit az étlap rejteget. A berendezés a XX. század eleji tárgykultúra és az ezredfordulós fröccsöntött romantika sajátos elegye. Régi szerszámok és a lovagkort (!) idéző újdonsült eszközök: a kandallópárkányon egymás mellett a régi vekker és a műanyag buzogány, szerencsére az összkép nem ennyire felkavaró. Bármily különös, a végeredmény leginkább egy osztrák turistaház belsejére emlékeztet.
A választék egyáltalán nem: az étlapon izgalmasnak tűnő hazai ízek. Sajnos a húsleves a benne főtt zöldségekkel és májgombóccal (650 Ft) nem áll össze. Három külön tányérban is hozhatnák, annyira távol vannak a közös nevezőtől, pedig külön-külön a zöldségek is és a májgombóc is elfogadható. De levesként nem működik, a fűszerezéssel lehet baj, pontosabban annak hiányával. Viszont a mandulás szilvásváradi pisztrángra (2200 Ft) nem lehet rossz szavunk. Sejtelmünk sincs, honnan szerezték, de érzésre olyan, mintha öt perce fogták volna. Ha nem tudnánk, hogy a közeli Kő-érben legfeljebb szardíniásdobozok úszkálnak, lenne egy tippünk, de így csak álmélkodunk a tökéletes organizáció és a jól végzett konyhai munka nyomán. És ugyanez áll vadvonalon is! A szarvasfilé libamájas gombás barna mártással (2300 Ft) bármelyik erre specializálódott helyen a közönség kedvence lehetne - a naiv vendég örömében még azt is bevenné, hogy az alapanyagot a közeli Kamaraerdőben lőtték. Örömünk az epervelős képviselőfánkkal (650 Ft) válik teljessé: krémes simogatás megfelelő cukortartalommal. Nincs mese, virágzik a Bazsalikom.
