étel, hordó

Éléskamra

  • ételhordó
  • 2012. április 1.

Gasztro

Ha Kispest önálló lenne (ahogy 1950-ig), minden bizonnyal a Wekerle-teleppel próbálnák az idegenforgalmat fellendíteni. A több mint százéves, párját ritkítón koncepciózus munkásnegyed valóban fantasztikus látványosság, s ha nem egy fővárosi peremkerületben állna, épp az ilyesmiből alakítanának ki skanzent vagy elbarmolt "városközpontot" ambiciózus polgármesterek rémálmai nyomán.

De ugyanígy örvendetes, hogy a Wekerle-telep elkerülte a valaha szebb napokat látott külvárosi negyedekre oly jellemző "bealvást" is. Korántsem alvóváros, ahol a szolgáltatóipar egy lottózóval, két nyerőgépes kocsmával és ugyanennyi éjjel-nappali közérttel képviselteti magát, étterem is akad, és nem csak egy. Noha - már csak a név miatt is - a Pannónia úti Wekerle lenne az ideális választás, de elriaszt, hogy egyúttal presszónak is hirdeti magát, ami azért nem sok jóval kecsegtet. A Kós Károly téren álló Éléskamra - ha lehet ilyet mondani - viszont a ló másik oldala. A hasonló nevű biobolt ikerlétesítményeként afféle keleti vegaműhelyre tippelnénk, de tévedünk. Tény, hogy a húsmentes választék átlagon felüli, de húsáru is jócskán akadt az egyébként inkább "népiesen" (kockás abrosz, parasztbútorok, archív fotók) berendezett barátságos helyen.

Szombaton ebédidőben alig kapunk helyet, a lelkes és valóban őszintének látszó felszolgáló hölgy figyelmeztet is az átlagosnál hosszabb várakozási időre. De már a zöldséges parajleves (650 Ft) után azt mondjuk, megéri! Friss és egyedi "konstrukció", miképpen a "népek konyhájából" rendelt különféle fogások is: a szójaszószos pirított üvegtészta (750 Ft) kenterbe veri a kínai eredetit (mármint a gyorsbüféset), a Murg Lababdar (1550 Ft) - zöldséges csirkeragu kesudióval, túróval töltött lepénykenyérrel - bármelyik indiai étteremnek büszkesége lehetne. Ellenben a helyhez leginkább passzoló grillezett zöldségtorony (690 Ft) csalódást okoz, a kelleténél sósabb padlizsánkrém agyonüt benne mindent. A vigaszágon induló mexikói gyros, a palacsintabatyu paprikaraguval (850 Ft) tényleg jó, kár, hogy a túlzott "előételezés" miatt már képtelenek vagyunk új vizekre evezni. Megfogadjuk, hogy legközelebb - mert biztosan lesz ilyen - az egyébként meglepően olcsó Éléskamra mangalicás dolgait, illetve a gazdag rizottóválasztékot próbáljuk ki. No, azért még a lekváros derelye (550 Ft) belénk fér - és cseppet sem bánjuk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.