étel, hordó

Szabadság kávéház

  • ételhordó
  • 2012. január 15.

Gasztro

Vajon hányan vannak hőzöngők, akik szerint nemcsak az orosz emlékmű, de a Szabadság tér elnevezése is valami bolsevik következmény? De itt szó sincs táblacseréről. A teret 1900-ban nevezték el így, és nem meglepő, hogy a szomszédban, a szintén akkoriban avatott Batthyány-örökmécsessel szemközt nyíló vadonatúj (1902-ben járunk) kávéház homlokzatára is ezt a magyarnak oly kedves szót festették.

Jellemző persze, hogy a komcsik alatt a Szabadság kávéház nem tarthatta meg a nevét, Spartacusként és elsősorban eszpresszóként ismerte a környék aranyifjúsága és szürkeállománya - tulajdonképpen egy hajszál választotta el attól, hogy "menő" helynek számítson, bár ez mondjuk 1981-ben egészen mást jelentett, mint manapság. A Spartacus túlélte a rendszerváltást is, ám valószínű, ha pár évvel ezelőtt nem akad jelentkező "visszarendező" szándékkal, minimum bankot nyitottak volna a helyén.

Ma tehát ismét Szabadságnak és kávéháznak nevezik, és kétség sem férhet hozzá, hogy az "újranyitást" komoly beruházás, és szerencsére jó ízlés előzte meg. Ragyogó csillárok, csodás bútorok, vakító abroszok közé érkezünk, még a régiesnek tűnő, ám vadonatúj festmények sem fájnak. Legfeljebb Ady Endre életnagyságú figurája ejt zavarba, aki (ami) egy külön asztalnál foglal helyet, s éppen a Harc a nagyúrral (tudják, a disznófejűvel) versét írja - ahogy az állítólag a valóságban is történt.

De ami ennél jobban is zavarba ejt, hogy szombat délután ebben a fene szálában a költőn és a pincéren kívül egyetlen teremtett lélek sem akad. Pontosan úgy érezzük magunkat, mint egy kisvárosi helytörténeti múzeumban, amikor kizárólag a kedvünkért kapcsolják fel a világítást: szépséges, de tudjuk - és tudja a személyzet is -, hogy ez így híján van bármi értékelhető hangulatnak.

Az étlapot olvasva az ínyesmester brillírozására számíthatnánk, de sejtjük előre, hogy közönség híján szerénynek ígérkezik az élményanyag. Botrány persze nincs, de sajnos érződik a tétnélküliség: az ételek - nincs jobb szó - lélektelenek. Pedig nem a receptekkel van baj, sőt! A gombás spárgaleves vargányás buktával (890 Ft) még így is izgalmas, a fenyőmagos-fügés grillezett szűzérmékre (2290 Ft) vagy a zsályás-citromos csirkemellre (1990 Ft) se lehet rossz szavunk. De kimondottan hideg a krumplipüré, és csak a tálalásában emlékezetes a Gundel-palacsinta (1190 Ft).

A Szabadság kávéházban minden adott egy kiváló étteremhez, de úgy látszik, olykor a minden is kevés.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.