Vajon hányan vannak hőzöngők, akik szerint nemcsak az orosz emlékmű, de a Szabadság tér elnevezése is valami bolsevik következmény? De itt szó sincs táblacseréről. A teret 1900-ban nevezték el így, és nem meglepő, hogy a szomszédban, a szintén akkoriban avatott Batthyány-örökmécsessel szemközt nyíló vadonatúj (1902-ben járunk) kávéház homlokzatára is ezt a magyarnak oly kedves szót festették.
Jellemző persze, hogy a komcsik alatt a Szabadság kávéház nem tarthatta meg a nevét, Spartacusként és elsősorban eszpresszóként ismerte a környék aranyifjúsága és szürkeállománya - tulajdonképpen egy hajszál választotta el attól, hogy "menő" helynek számítson, bár ez mondjuk 1981-ben egészen mást jelentett, mint manapság. A Spartacus túlélte a rendszerváltást is, ám valószínű, ha pár évvel ezelőtt nem akad jelentkező "visszarendező" szándékkal, minimum bankot nyitottak volna a helyén.
Ma tehát ismét Szabadságnak és kávéháznak nevezik, és kétség sem férhet hozzá, hogy az "újranyitást" komoly beruházás, és szerencsére jó ízlés előzte meg. Ragyogó csillárok, csodás bútorok, vakító abroszok közé érkezünk, még a régiesnek tűnő, ám vadonatúj festmények sem fájnak. Legfeljebb Ady Endre életnagyságú figurája ejt zavarba, aki (ami) egy külön asztalnál foglal helyet, s éppen a Harc a nagyúrral (tudják, a disznófejűvel) versét írja - ahogy az állítólag a valóságban is történt.
De ami ennél jobban is zavarba ejt, hogy szombat délután ebben a fene szálában a költőn és a pincéren kívül egyetlen teremtett lélek sem akad. Pontosan úgy érezzük magunkat, mint egy kisvárosi helytörténeti múzeumban, amikor kizárólag a kedvünkért kapcsolják fel a világítást: szépséges, de tudjuk - és tudja a személyzet is -, hogy ez így híján van bármi értékelhető hangulatnak.
Az étlapot olvasva az ínyesmester brillírozására számíthatnánk, de sejtjük előre, hogy közönség híján szerénynek ígérkezik az élményanyag. Botrány persze nincs, de sajnos érződik a tétnélküliség: az ételek - nincs jobb szó - lélektelenek. Pedig nem a receptekkel van baj, sőt! A gombás spárgaleves vargányás buktával (890 Ft) még így is izgalmas, a fenyőmagos-fügés grillezett szűzérmékre (2290 Ft) vagy a zsályás-citromos csirkemellre (1990 Ft) se lehet rossz szavunk. De kimondottan hideg a krumplipüré, és csak a tálalásában emlékezetes a Gundel-palacsinta (1190 Ft).
A Szabadság kávéházban minden adott egy kiváló étteremhez, de úgy látszik, olykor a minden is kevés.
