étel, hordó

Trinakria

  • ételhordó
  • 2012. február 12.

Gasztro

Ilyenkor, január elején a Corvin sétány/negyed bevásárlóközpontja is fájdalmasan üres, nem csoda, hogy a régi, bugyuta sláger sorait mantrázva törünk a magasba a mozgólépcsőn: "Elmúltak az ünnepek / fába szorulnak a férgek". A pláza legfelső szintje a vendéglátásé, már a bejáratnál öles tábla hirdeti, hogy 9 étterem közül választhatunk, odafent viszont csak egy olyat találunk, ami nem tálcás önki. Elsőre sima pizzériának tűnik, de ahogy közelebb megyünk, majd helyet foglalunk, egyértelmű, hogy az elegánsnak mondható létesítmény inkább ristorante, sőt mivel 990 forintért napi menüt is mérnek, olykor még menzának is mondható.


Kedves felszolgáló hölgy nyitja ránk az étlapot, csupa olasz elnevezés mered ránk, ám azt, hogy melyik közülük a szicíliai specialitás (a Trinakria, a háromlábú medúzafej, Szicília szimbóluma), nem tudnánk megmondani. Az biztos, hogy a szokásos minestrone-pomodoro-funghi Bermuda-háromszöggel csak a kagylókrémleves ("zuppa di vongole" - 1690 Ft) áll szemben. Jókora adag érkezik három szelet citrommal, nincs vele semmi baj, de aki különlegességre vágyik, annak egyáltalán nem ajánljuk, pláne ennyiért.

A borjúpörköltet gnocchival ("stufato di agnello con gnocchi" - 2890 Ft) legszívesebben elfelejtenénk: a jellegtelen gombóckák mellett agyonpaprikázott, változó szilárdságú húsdarabkák terülnek el. E "magyaros" hangulaton mit sem változtat a tál közepén elhelyezett koktélparadicsom a beleszúrt mentalevéllel, mivel éppen a borjúpörkölt lényege, az omlósság vész el.

Szerencsére a desszerttel nem nyúlunk mellé, a vaníliafagylaltos csokifelfújtat ("trinakria" - 1090 Ft) valóban érdemes megkóstolni, és nem csak azért, hogy reményteli véget érjen e nem igazán élménydús, de meglehetősen drága mulatság.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.