étel, hordó

U26

  • ételhordó
  • 2012. április 14.

Gasztro

A múlt héten elsirattuk a Nagykörutat, de figyelmünket elkerülte a Nyugati mellett nemrég megépített Eiffel tér nevű közterület, amely vélhetően a 21. század építészetét hivatott reprezentálni. Nem tudjuk eldönteni, hogy jó-e vagy rossz, hogy a pályaudvar nyakszirtjéből kihasított jókora placc és a hozzá tartozó csupa üveg irodaház sokkal kevésbé feltűnő, mint azt méretei indokolnák, a lényeg, hogy úgy simul a körúti állandó szürkületbe, mint egy mindenre elszánt kaméleon.

Noha vitatható az Eiffel tér építészeti értéke, ha valaki az aluljáró felől vagy a Nyugati koszfészkéből repül rá, mintha egy másik városba érkezne. Olyanba, ahol nyugodtan elővehet tárcát, telefont, ahol egyszerűen fellélegezhet. Azonban e fellélegzés ára, hogy a körút színes forgataga vállalati egyenszürkévé változik - kitágul a tér, de az alkalmazottak legirigyeltebb kasztja, a multicsinovnyik népesíti be. Elnézve látszólag fesztelen fontoskodásukat, a dalnok halhatatlan sora jut eszünkbe: "de jó, hogy nem közéjük tartozom", az viszont megfontolás tárgya, hogy leülnénk-e velük egy asztalhoz. Pontosabban: beülnénk-e oda, ahová ők? Miért ne.

Az U26 nevezetű bisztrót az irodaház alsó szintjén a retró jegyében állította össze az ismeretlen dekoratőr. Noha a színes, geometrikus formák meg egy rakás lemezborító uralja a teret, ne gondoljanak a szokásos romkocsmás, lomtalanításból származó Bubiv-miliőre. A közönség ízlésének megfelelő high-tech bútorok uralják a tág teret, a háttérben látványkonyha. Soha rosszabbat az irodai népétkeztetés frontján, bár tegyük hozzá, az U26 éjszaka diszkóként üzemel.

Nekünk viszont most elég annyi, hogy 11-16 óra között olyan háromfogásos menüt kínálnak 1650 forintért, hogy már az étlap betűi láttán összefut szánkban a nyál. A váratlan koreográfia tavalyi kedvencünket, a Gold bistrót idézi – 5-5 különlegesség az első és második fogás fejezetcím alatt, három a harmadik fogásban, s legszívesebben mindegyiket kipróbálnánk. Lehet, hogy Vietnamban csak legyintenének az itteni pho bo levesre, ám az európai átlagnál sokkal jobb, viszont a kecskesajtos meleg padlizsán, amihez jókora adag saláta és serrano sonka is jár, bárhol a világon megállná a helyét. Ugyanez áll a főételek közül a kacsamájas derelyére - barackbefőttel és madársalátával! -, hiszen nemcsak kreatív, de a várakozásnak megfelelően pikáns is. Ám nála is izgalmasabb a tarjaburger. A hús tökéletes, ám a szakács, hogy ne csak a zsírban oldódók kedvében járjon, buci helyett kalácsot és vörösboros körtét rak mellé, bizonyítva az ordas közhelyet az ellentétek egymáshoz való viszonyáról. A végére hagyott laktózmentes krémes torony a formát illetően inkább egy négyszögesített jégkorong, csakhogy ez egyáltalán nem akadályoz meg abban, hogy utána megnyaljuk mind a tíz ujjunkat.

Mivel a menü hetente változik, mire e sorokat olvassák, vélhetően másféle meglepetésekkel szolgál az U26. Ennek ellenére meleg szívvel ajánljuk, ritka madár egy ilyen hely fővárosunkban.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.