étel, hordó

Gotti

  • ételhordó
  • 2012. március 16.

Gasztro

Örök szabály ítéletidőben: ha mész, biztosra menj. A múlt szombati havazásnak köszönhetően feladtuk eredeti tervünket, és eszünkbe nem jutott volna az első utunkba eső "biztos", vagyis a Ráday utca határait feszegetni.

Végül a 29-es számú házban működő létesítmény keltette fel figyelmünket - főleg a névadás miatt. Noha a Gotti becézés (például: "Istenke") is lehet, akik hallották már a szót, azoknak minden bizonnyal John Gotti (1935-2002) neve ugrik be. Azé a maffiavezéré, akiről készült ugyan B kategóriás film, és a Time címlapján is szerepelt, ám túlságosan "újdonsült" gazember ahhoz, hogy legendaként tekintsen rá egy pesti étterem tulajdonosa. (Ezzel természetesen nem az Al Capone pizzéria, Bugsy borozó stb. gazdáit mentegetjük - úriember gyilkosról nem nevez el vendéglátóhelyet.)

Ám mindezek után sem mondhatjuk, hogy a tévedés kizárt. A Gotti berendezése köszönő viszonyban sincs a keresztapa-enteriőrrel. Sőt! A szokásos modern, faberakásos, bőrüléses, galériás étterembelsőt hatalmas méretű, az éjjeli Lánchidat - háttérben a budai várral - ábrázoló kép uralja, ha sokáig nézzük, félni kezdünk, hogy fejünkre dől a Magyar Nemzeti Galéria.

Rutinos felszolgálók lesik óhajunkat, nem lévén rajtunk kívül más vendég. Az étlapon viszont már megjelenik az olasz meló (pizza, pasta stb.), de összességében inkább Internazionale, mint Parma vagy Napoli. A kakukkfüves vargányakrémleves (790 Ft) persze egy szimpla pizzériában is lehetne kedvcsináló, de ha úgy készítik el, ahogy a Gottiban, akkor már nem is nevezhetjük szimplának. A magyaros vonalon sem panaszkodhatunk: a mangalicapaprikás (2790 Ft) jól sikerült, egy cseppet talán gyengébb is lehetne a fűszerezése. A vöröstonhal-filé (3790 Ft) rozmaringos parázsburgonyával (590 Ft) igazán látványos, az íze és az állaga is rendben, mégis - talán a vörös tonhal iránti örök szerelem miatt - csalódást okoz. Rossz szójátékkal: többet vártunk (nem mennyiségben), de csak többet fizettünk. Szerencsére a diókrémes almatorta (890 Ft) igazi meglepetés: egy különleges, nagyméretű pite. Legalább annyira kellemes, mint amilyen kellemetlen kilépni az utcára.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.