Lengyel Imre Zsolt

„Az életről szól” – szokás kijelenteni művekről, ha valami nagyot szeretnénk mondani, de épp nem jut eszünkbe semmi.

Ez a regény egymással feleselő állítások mátrixává hullik szét - állítja kritikusunk Esterházy új sorozatának második darabjáról.

"Magyarországon furcsamód nem jelenik meg nyíltan ez a politikailag vállaltan és öntudatosan elkötelezett irodalomkritikai irány"; "a 'floppy drive' kontra 'hajlékonylemez-meghajtó' [...] típusú esetek még reménytelenebbek"; "meglepő, hogy a lakosság nagyon nagy hányada nagyon régóta a létminimumon és az alatt frusztrálódik folyamatosan, de a nyíltabb-rejtettebb nácoid-uszító vonalra nem vevő".

Az első, Emlékezésgyakorlat című ciklus egy régebbi Takács Zsuzsa-verstől veszi kölcsön a címét. Az 1988-as Sötét és fény korában megjelent szöveg egyszerre halálmítosz és ars poetica: egy halottat szólít meg, aki élet utáni vágyakozásában emlékezésgyakorlatokat tart és verset ír, ilyen módon pedig végre megérti a költő ént, akit már életében ugyanez az érzés sarkall írásra.

A nők: csupa rejtély. Irracionális erőknek kiszolgáltatott, misztikus tudások által meghatározott, érzékeiknek alárendelt lények, akik így aztán maguk számára is tökéletesen megfejthetetlenek. Velük a dolgok váratlanul, megmagyarázhatatlanul vagy éppen jobb meggyőződésük ellenére történnek: a kauzalitás vagy a pszichológia rendre kicsorbul rajtuk. Mesevilágban élnek, végletes érzelmek szegélyezik útjukat, csodák történnek velük; nőiségük kozmikus lényege jelentéktelenné törpíti a realitás apró-cseprő összefüggéseit.

Lektűr és szociográfia, parasztirodalom, holokausztmemoár és kommunista kurzusművek, női mikrotörténetek és szimbolikus nagyregények - mind jól megférnek ebben a gazdag életműben, amelyet legyűrni látszik az, ami ellen Sásdi évtizedeken át küzdött: a feledés.

Jónás Tamás költészetében központi fontosságú annak az illúziónak a felkeltése, hogy a versekben maga a hús-vér szerző szólal meg. E hús-vér szerző élete pedig, tudhatjuk meg a versekből, igen boldogtalan volt és maradt.

Hatalmas várakozás, tizenhárom tétel, néhány kívülről fújt sláger és tölteléknek látszó darabok, markáns, azonnal felismerhető hangzásvilág - az ezt is el sokkal inkább látszhat hasonlítani egy popalbumhoz, mint egy átlagos kortárs magyar verseskötethez.