Ezúttal más a helyzet: Nemes Z. Márió harmadik verseskötete esetében, melyre mindennél inkább illik e mondat, arra az alig meghatározható minőségre kell gondolnunk, amelyben ember, állat, növény, gomba és sokan mások egyként részesednek. E rejtélyes szó egyetlen kategória részévé teszi ezeket az egymástól köznapi játékszabályaink szerint oly különböző létezőket – és ilyesmire tesznek elszánt kísérletet ezek a szövegek is.
Nemest eddig mintha a külső, élő és élettelen közötti határ érdekelte volna legjobban, ennek kényelmetlen lezárhatatlanságát vizsgálta, meg az idegenséget, ami ennélfogva a saját testből sem tűnt kiiktathatónak. Ez a kérdés az új kötetben sem veszít fontosságából, betolulnak azonban látóterébe a belső, vagyis a különböző létformák közötti határok is. Ezek pedig ugyancsak képlékenynek mutatkoznak: a fák vajúdnak, az elvetett fejből kicsírázik egy menyecske, a huszár pedig tudni véli magáról, hogy liliom. Így létrejön egy széles, radikálisan átjárhatóvá tett terep, melyen bármely pontok összeköthetőnek látszanak, ahol a szalmabáb útra kelhet, az ember viszont különleges szájszervet növeszthet vagy ikrát rakhat, de mutatkozhat teste leesett, kitömhető bőrmaradványnak is, hogy aztán ebből ismét síró, eltévedt kislány legyen. A kétfajta határátlépés között persze fontos különbségek vannak, amit a látszólagos hasonlóság nivelláló működése sem feltétlenül rejt el. Hiszen míg az előbbi típus lépten-nyomon személyes élményként is manifesztálódik (az orrfúvástól a műtétekig), utóbbiról, melyet átváltozások, mutációk, különös fajközi szerelmek és viszályok reprezentálnak visszatérően, ez alighanem jóval kevésbé mondható el. A Hercegprímás ezért tűnhet távolibb-hidegebb kötetnek a Bauxitnál. Az ottani bizarr látomásokat még nem volt egészen lehetetlen valós tapasztalatok groteszk túlhajtásaként vagy allegóriájaként olvasni, az itteniek viszont sokszor inkább idegen világokból érkező tudósításoknak tűnhetnek, melyeket jóval áttételesebben, az absztrakció síkjának érintésével vonatkoztathatunk csak megélhető problémákra.
A súlypont tehát a fantasztikum irányába tolódik el, az ebből fakadó kihívásra viszont ambivalensen látszik reagálni e költészet. Számos szöveget találunk, és jobbára ezek a kötet emlékezetes darabjai, melyekben megerősödik az epikus jelleg, melyek tényleg vállalkoznak alternatív valóságok felvázolására, hogy hátterük előtt sajátos logikájú történetek vagy rituálék játszódhassanak le. Kiindulópontként és keretként a mese szolgál az első ciklusban, a történeti monda és a ballada a másodikban: Nemes mindkét hagyományban rá is lel saját törekvéseire rezonáló nyomokra (különösen szerencsés találat a magyar folklórból a mocsárlakó Hany Istók és Haynau állítólag kutyafejű, szőrös lánya). Ezekben a szövegekben az információk szinte szétvetik a mondatokat, olyan sűrűségben követik egymást, figyelemre méltóan részletgazdag mikroeposzokat hozva létre. Itt a nyelv a világépítés eszközének tűnik, a megfejthetetlen vagy ellentmondásos jelentésű szavak is e világok rejtélyes, többarculatú lényeit vagy jelenségeit látszanak jelölni. Más, hasonlóan sűrűnek tűnő szövegdarabok azonban határozottan ellene szegülnek ennek a tendenciának, és a szürrealista szósaláták hagyományához visszahátrálva a követhetetlenségig fellazítják az egyes mondatok, sőt szavak közötti összefüggéseket. Ezeken a helyeken is ugyanazok a rögeszmék működnek, ám éppen emiatt kellemetlenül sűrűn hat úgy, mintha a verstermelő gépezet ötlet nélkül próbálgatná egymáshoz az asszociációs köreibe eső szavakat, eltompítva csak provokatív élüket.
A kötet mindenesetre eléri így, hogy ne helyezkedhessünk bele a megverselt furcsa történetek naiv olvasójának pozíciójába, hogy ne gondoljuk, hogy valamiféle rögzíthető, objektív és nyelvfüggetlen tudást közvetítene, valódi izgalmat azonban ez a folyamatosan fenntartott feszültség nemigen okoz. A kötet kellemességet elutasító kétarcúságát erősíti csak inkább: hogy könnyű mániákusságába belefáradni vagy öngerjesztésére ráunni, nehéz azonban nem csodálni eltökélt egyediségét – és elolvasása után is tartalmatlan és ártatlan fogalomként gondolni még az életre.
Libri, 2014, 80 oldal, 1490 Ft
