Könyv

Bajtai András Kerekebb napok

  • Lengyel Imre Zsolt
  • 2015. március 26.

Könyv

Bajtai András harmadik verseskötete leginkább talán egy több méter gézzel bepólyált ujjhoz hasonlítható: valami szörnyű dolog megtörténtét sugallja, nem engedi viszont látni, hogy pontosan mi a baj, sőt az eloszlatását is lehetetlenné teszi az esetleg feltámadó gyanúnak, hogy az nem is oly nagy valójában. A Hajnóczyt legutóbb mottóként is szerepeltető szerző új könyve mintha A halál kilovagolt Perzsiából belső arányainak radikális átrendezésével jött volna létre: a magánéleti-egzisztenciális szenvedések történetét minimálisra redukálva, az azokat ki­fejező-megérzékítő látomásoknak szabad teret engedve. Vagyis joggal jegyzi meg ugyan a fülszöveg, hogy a szerelem itt az állandóan visszatérő téma, az általában végüket járó kapcsolatokat illetően azonban csak apró jeleket találhatunk – ezekből nagy vonalakban rekonstruálható csupán, hogy a bűntudat vagy a megvetés stádiumában járunk épp. Bajtai határozottan elutasítani látszik azt az esztétikai ideált, amely érzések „pontos”, „őszinte” rögzítésében lát értéket, ehelyett az érdekli, hogyan lehet minden mozzanatot minél inkább felnagyítani és felstilizálni. Ennek érdekében a hatáskeltést csúcsra járató, széles gesztusokkal operáló műfajokból (mesékből, mondákból, horrorokból, fantasykből, apokaliptikus látomásokból) vesz kölcsön effekteket, az eredmény azonban sosem egy újabb, önálló történetként olvasható mítosz. A montázsszerűen, szétcsúszó értelmű szószerkezetek mentén felépülő szövegek elszántan őrzik líraiságukat, folyamatosan hangsúlyozzák, hogy mentális terekben járunk. Így jön létre önközpontúság és személytelenség jellemző kettőssége: hiszen itt minden csak mint a belső gomolygás kifejezésének kelléke jöhet számításba – ez a fokozatokat nemigen ismerő, szemérmetlen és narcisztikus világvégiség ugyanakkor sosincs túlságosan távol attól, hogy blöffnek vagy épp komikusnak lehessen látni.

Kalligram, 2013, 88 oldal, 2000 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.