Kovács Bálint

2002-ben Lestat, a vámpír kikelt koporsójából, és illedelmesen bemutatkozott a hüledező halandóknak (majd egy rockgitárral a nyakában felvételét kérvényezte a Marilyn Manson-imitátorok Baráti Körébe, de ez most nem fontos). Amiből Anne Rice vámpírkrónikáiban nagy balhé lett, az az HBO sorozatában a múlt ködébe vesző aktuálpolitikai esemény: kosztümös, szőke vámpír védi a beszélgetős show-műsorokban a nevezett - és szintetikus vért, a Tru Bloodot ivó - kisebbség jogait, miközben készül az alkotmánymódosítás, hogy vennék már ki a zavaró "ember" szócskát a házasságkötésről szóló részből. Amit mindebből Charlaine Harris kilencrészes könyvsorozata is felvázol, azt az Amerikai szépségért és a Sírhant Művekért is felelős Alan Ball még megtoldja egy lépéssel - jól teszi: a True Blood sokkal jobb sorozatnak, mint amilyen könyvnek.

Országszerte hetekig írtak a lapok az Első Magyar Média Akadémia körüli állítólagos csalásokról és hazugságokról. Többen a rendőrségen is feljelentették az iskolát, a tanárok egy része felmondott. Az akadémia mégis zavartalanul működik tovább.

A Gyakorikérdések.hu a "sírjak vagy nevessek?" dilemmák közül az egyik legkevésbé eldönthető. Egyfelől eszeveszettül vicces, másfelől viszont látlelet a mai magyar kamaszok kétségbeejtőnek tűnő állapotáról.

Murakami Haruki kitartó maratonista, penzuma napi tíz, heti hatvan kilométer, és ott volt legalább egyszer szinte az összes fontos futóversenyen (ahogy arról hosszasan beszél angolul What I Talk About When I Talk About Running címen megjelent kötetében). Nincs tehát gondja a nagyobb távokkal - sem futóként, sem íróként. A Japánban 1995-ben, három kötetben megjelent, összesen ezeroldalas regénye, A kurblimadár krónikája ugyanis nemcsak terjedelmében, hanem sikerültségében is alaposan felülmúlja, vagy stílszerűbben: lefutja másik hat, magyarul is olvasható regényét.

Ki gondolná, hogy ha pirossal jelölik a kerékpárutakat és az ezeket egymással összekötő utakat, akkor Budapest térképe első ránézésre olyan pirosnak fog látszani, mintha épp az imént borítottunk volna rá megrökönyödésünkben egy egész tál paradicsomos káposztát. Pedig így van, szolgáljon rá bizonyságul a - megdöbbenésünkre - Fővárosi Önkormányzat megbízásából évről évre kiadott kerékpáros Budapest-térkép, amely egészen príma meglepetéseket okozhat a megszokásból a "teszek rá, majd kimegyek a körútra"-elven útvonalat tervező, esetenként akut halálfélelemmel küzdő, rádió helyett pedig dudálást és izgalmasabb esetben cifra anyázásokat hallgató bringásoknak.

Vajon miért érzi úgy egyre több zenekar, hogy a kerek évfordulóikon nem elég kiadni egy best of-lemezt, aztán valami gigantikus turnéra indulni, hanem még az adott évben megjelenő albumnak is feltétlenül önreflexívnek kell lennie?

A Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének szakmai vezetője, a montreali National Theatre School of Canada oktatója idén ezüstérmet nyert a World Stage Design nevű világverseny több mint ezer pályázója közül, három egri előadás (Peer Gynt, A nagyratörő és Az állhatatlan) díszletterveivel.

"A temetés közben meglepett a gondolat: végre nem nyomaszt a kötelességszerű aggódás anyámért. Rögtön ezután langyos nedvesség kezdett szivárogni belőlem, a lábam köze átnedvesedett." A két mondatban ott van valami mindabból, ami miatt a Tékozló szeretet különös könyv: a furcsa anya-lánya kapcsolat, a kíméletlen, szókimondó őszinteség, az emberi lélekhez hasonlóan kiismerhetetlenül és megfejthetetlenül működő emberi test és a társadalom által elvárttól szinte mindig eltérő viselkedés vagy gondolatok. Dióhéjban ilyen Elena Ferrante könyveinek világa - épp oly ijesztő és épp oly magába szippantó, mint a rémregények.

1999-ben a Corvina Kiadó adta ki Japán kulturális lexikon című művét, nemrég pedig az Európa Kiadó gondozásában megjelent, Basó Macuo 333 haikuját tartalmazó, rendkívül alapos jegyzetekkel ellátott kötetet fordította magyarra (kiegészítve Tandori Dezső 1982-es fordításaival). A haiku (egy öt, egy hét, majd újra egy öt szótagos sorból álló rövid vers) műfajáról, történetéről, értelmezéséről és fordításáról kérdeztük.

A Miskolci Egyetemi Színpad vezetése után négy évig rendezőasszisztensként, egy évig dramaturgként és négy évig produkciós vezetőként dolgozott a Krétakörben. A KoMa produkciós vezetője és az AKKU ügyvezetője volt, jelenleg a Maladype produkciós vezetője, április óta a MU Színház művészeti vezetője.

Megint szándékosan rosszul adott vissza a csapos a kocsmában, aztán megpróbálta ránk húzni azt is, hogy hamis ötezressel fizettünk; a tapló pénztáros a közértben nemhogy nem köszön, de még belénk is köt. A mindennapi töprengés azon, hogy ki keseríti meg jobban a városban közlekedők életét: az idegbeteg autósok, a szabálytalan bringások, a legjobb esetben is közönyös gyalogosok, akik szemrebbenés nélkül lépik át a földre kerülteket, vagy őket mind simán kenterbe verik a BKV-ellenőrök.

Takács Ferenc 1984 januárjában esszét jelentetett meg az ÉS-ben Ezerkilencszáznyolcvannégy - ezerkilencszáznyolcvannégyben címmel, melyben a mindaddig legfeljebb szamizdatban olvasható Orwell-mű hazai kiadását sürgette - e cikk felidézésével kezdődik Aldous Huxley magyarul most először olvasható regényének, a Majmok bombájának utószava. Hiszen disztópia ez is, sőt a műfaj két mestere nagyjából egyszerre írta a regényeket - még sincs okunk azon csodálkozni, hogy e mű magyar kiadását hatvan évig senkinek nem jutott eszébe számon kérni. Pedig alapműveiket olvasva nem tűnik ostobaságnak egy súlycsoportba sorolni Orwellt és Huxleyt: a (jóval korábban megjelent) Szép új világ hatása végül is nem kisebb az 1984-énál. A Majmok bombája viszont finoman szólva nem ez a kategória.