A Koltai Róbert nevével fémjelzett Első Magyar Média Akadémia (EMMA) körül a nyár közepén robbant ki kisebb botrány, amikor Damu Roland, a Jóban-rosszban celebje az akadémia katedrájáról egyenesen a Blikkhez rohant, hogy elmondja: az összességében (három négy-négy hónapos kurzusért) 1,4 millió forintot kóstáló tandíjú médiaiskolában nem a szakmaiságon van a hangsúly, csak a jelentkezők számának maximalizálásán, és az akár egészen kis gyerekek semmit nem kapnak a pénzükért cserébe. Ez alapján az EMMA-t persze a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne egyedülálló jelenségnek nevezni az oktatási intézmények között - az iskola módszerei azonban megérnek egy misét.
Csak diákhitellel
A Damu-féle botrány egyik komponense az iskola toborzási módszere volt. Több vidéki városban azzal hívták fel a szülőket, hogy egy készülő filmbe keresnek 7-20 éves szereplőket, amihez castingon kell részt venni - számol be a kemma.hu. A válogatáson próbafelvételek készültek a gyerekekről, s a "tehetségeseket" (azaz lényegében mindenkit) még egy fordulóra visszahívták - itt már kiderült, hogy abba a bizonyos filmbe csak a médiaiskola tanítványai juthatnak be. Eddigre már minden büszke szülőt és csemetéiket informálták arról, hogy a gyerek rendkívül tehetséges; így amikor a harmadik "fordulón" elhangzott a tandíj öszszege, már nem volt könnyű nemet mondani a csalódottságukban síró vagy könyörgő gyerekeknek. Az egyik helyszínen kisebbfajta verekedés is kialakult a szülők és a biztonsági őrök között; az egyik, az épületből kilökdösött apuka ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, tudtuk meg a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályán.
A filmszereplés ígérete a médiaakadémia említése nélkül nem az egyetlen furcsa metódus. "Az Oktogonon szólított le egy fiatal lány azzal, hogy ha elmegyünk egy ingyenes bemutató előadásra, később castingokon vehetünk részt - meséli Aliz, aki három éve vett részt az első kurzuson. - R. Kárpáti Péter tartotta az előadást: lenyűgöző volt, nagyon lelkes lettem tőle. Utána egyesével kellett bemenni egy terembe, és felolvasni egy szöveget; nagyon izgultam, azt hittem, ha rosszul olvasok egy szót, kipenderítenek. Pár nap múlva felhívtak, gratuláltak, és behívtak a második fordulóra, amire már meg kellett tanulni egy szöveget. Halálkomolyan vettem, elhittem, hogy hatalmas dolog lenne, ha felvennének. Aztán a szobában csak három fiatal hoszteszlány hallgatta a szavalásom." (Az EMMA munkatárskereső hirdetéseiben, melyekből többtucatnyit találni a megfelelő oldalakon, a leendő munkatársaktól csak annyit várnak el, hogy nőneműek legyenek jó kommunikációs készséggel, esetenként "dekoratív megjelenéssel".)
Aliz tehetségesnek találtatott, így elmondták neki, mi is az EMMA. "A hangsúly mindvégig azon volt, hogy nem is maga az iskola a lényeg, de pár héten belül statiszta-szerepeim lesznek, most is folyamatosan mennek ki a diákok, és egy-egy pár órányi szereplésért több tízezer forintot kapnak. Az, hogy ezzel hamar megkeresem a tandíj árát, nem valami folyosón megsúgott információ volt, hanem a hivatalos tájékoztató beszélgetésen mondták el nekem." Aliz a beszélgetés közben többször rákérdezett a tandíj összegére, de a válasz mindig az volt, hogy benne lesz a szerződésben, de képzelje csak el, hogy pár hét múlva egy rendező épp egy rövid szőke hajú lányt fog keresni, ők megmutatják neki az ő fényképét, és pár óra munkával kereshet hatvanezer forintot. "Hát nem csodálatos? - kérdezték. Bólogattam, hogy de igen."
Aliz, bár elmúlt tizennyolc éves, a hoszteszek szerint - lévén nemzetközi cég - csak szülői hozzájárulással írhatta volna alá a szerződést (noha Magyarországon egy magyar szerződés megkötésében természetesen a magyar törvények érvényesek, melyek szerint tizennyolc év a korhatár); mivel szülei vidékiek, apjának elég volt telefonon bejelentkeznie. Az apuka az első, négy hónapos "tanév" árát - akkor 190 ezer forint plusz áfa, most már csaknem 300 ezer forint - meghallva nem akart beleegyezni az aláírásba, de a hosztesz megnyugtatta: ha Aliz most aláír, három napig még bármikor következmények nélkül felbonthatja a szerződést. "Bár ez a szerződésben nem így szerepelt, azt gondoltam, amit két másik hosztesz füle hallatára mondanak, nyilván felülírja a papíron olvashatóakat, ezért aláírtam a szerződést." Bár Aliz ezt nem tudta, igaza volt. A Narancs által megkeresett jogász elmondta: a szóbeli megállapodás módosíthatja a szerződésben foglaltakat - a probléma ilyen esetben a bizonyíthatósággal van.
Miután Aliz aláírta a szerződést, a hoszteszek örömmel tájékoztatták, hogy másnap már részt is vehet az első órán; s bár a lány ki akarta használni a háromnapos gondolkodási időt, meggyőzték, hogy csak a másnap induló osztály felel meg az ő korcsoportjának.
"Erről már másnap kiderült, hogy hazugság: tizenháromtól húszéves korig terjedt a csoporttársaim életkora. Ráadásul, amit addig hittem a casting komolyságáról - hogy ide nagy dolog bekerülni, hiszen csak a tehetségeseket veszik fel -, szintén nem bizonyult igaznak, a színvonal enyhén szólva is változó volt." A csoport a szóbeli ígéretekkel ellentétben nem maximum tízfős kiscsoport, hanem nagyjából tizenöt fős volt, az első óra nem berendezett stúdióban, hanem egy hotelben zajlott, és nem volt jelen az órákat elvileg rögzítő operatőr sem.
Mindezek miatt Aliz és egy csoporttársa bejelentették az irodában, hogy élnének felmondási jogukkal, hiszen még bőven három napon belül vannak. Ott azonban közölték velük, hogy ilyesmiről szó sem lehet, hiszen a szerződésben az áll: "A tanfolyam megkezdését megelőző három napon belül, illetve a tanfolyam megkezdését követően a tanuló a szerződést nem mondhatja fel". Ha mindenképp abba akarják hagyni az akadémia látogatását, fizessék ki az első, 72 ezer forintos részletet, és menjenek isten hírével. "Teljesen bepánikoltam, rendőrséggel fenyegetőztek, én pedig elhittem, hogy tényleg szerződést szegek. Több hónapon keresztül nem mertem elmondani a szüleimnek, hogy átvertek, és csak a diákhitel felvételével tudtam fizetni a tanfolyam havi részleteit."
A jogász álláspontja szerint a szerződés felbontásáról szóló rész jogi nonszensz: "A szerződést úgy próbálták megfogalmazni, hogy látszólag felmondhatatlan legyen. Ez félrevezetheti a jogban járatlan felet, mert természetesen még egy ilyen, határozott idejű szerződés is felmondható, csak rendes felmondás nem gyakorolható. Rendkívüli felmondásnak (súlyos szerződésszegés, például órák elmaradása esetén) vagy közös megegyezéssel történő megszüntetésnek nincs akadálya." Ezzel persze a szerződés megfogalmazója is tisztában volt, hiszen a következő pontban az akadémia számára sikerült leírnia a rendkívüli felmondási okot (amely akkor áll fenn, ha a tanuló nem fizet). (A szerződés további sajátosságairól lásd keretes anyagunkat!)
Szerződésszegés pedig több is történt: a kontraktus kiköti, hogy a tanulók hat órát egy tévéstúdióban töltenek (a szerződést még alá nem írt diákok meggyőzésének egyik alapköve volt a "többhetes" részvétel a Barátok közt vagy a Jóban-rosszban forgatásán) - erre nem került sor. A szerződés rögzíti, hogy a tanfolyam végeztével a tanuló megkapja DVD-n "saját bemutatkozó anyagát", amely "elérhető lesz a szolgáltató honlapján", emellett pedig igazolást kap a tanfolyam elvégzéséről. Mindezeket Aliz három év után sem kapta kézhez, többszöri személyes, telefonos és e-mailen történő kérés után; ugyanerről számol be egy másik forrásunk is, akinek 11 éves fia két hónapja várja a DVD-t és az oklevelet. Az anyuka azonban látta a "saját bemutatkozó anyagot", és elmondása egybeesik több tucat volt tanítványéval, akik valamelyik online megjelent, az akadémiáról szóló cikkhez szóltak hozzá: a felvétel korántsem személyre szóló; Melinda fia például pár másodpercig szerepel rajta, és a minősége is messze elmarad attól, amit mutogatni lehetne. A filmet sem mi, sem forrásaink nem találták meg az akadémia - cikkünk készítése alatt egyébként elérhetetlenné vált - honlapján. Aliz története fő pontjaiban megegyezik a különféle fórumokon tucatjával olvashatókkal.
A legtöbben abban is egyetértenek, hogy magával a tananyaggal nincs különösebb probléma, a neves színészek vagy celebek - Esztergályos Cecília, Mikó István, Gesztesi Károly, Fehér Anna és sokan mások - nem rossz tanárok. Csak éppen a megszerzett ismeretek tűnnek önmagukért valónak: Alizt a kezdeti ígéretek ellenére az elmúlt három évben egyetlenegyszer hívták statisztálni egy forgatásra, ahol egy egész éjszakás munkáért 4000 forintot kapott; Melinda fia még ennyit sem mondhat el magáról.
Csak a hitelesség
Bár a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóreferensének tájékoztatása szerint hat bejelentés érkezett hozzájuk csalás miatt (igaz, az "ügyben beszerzett adatokból bűncselekmény ténye nem volt megállapítható, ezért a VI. Kerületi Rendőrkapitányság a feljelentéseket elutasította"), és Damu Roland mérsékelten informatív kipakolása után több tanár is otthagyta az iskolát, a nyári sajtóhírekre az EMMA munkatársai érdemben nemigen reagáltak. Koltai Róbert, az iskola művészeti vezetője nyilatkozataiban hangsúlyozta: ő ugyan nem tud a panaszolt esetekről. De "igen rossz, ha a szülők által mesélt esetek valóban megtörténtek" - mondta a Népszabadságnak, hozzátéve: "Nekem nincs másom, csak a hitelességem. Nem tehetem kockára egy ilyen üggyel."
Az EMMA-t viszont látszólag nem viselték meg különösebben a történtek, az iskola jelenleg is üzemel. Koltai Róbert a Narancs kérdésére elmondta: mivel jelenleg filmet forgat, már nem művészeti vezetője és jelenleg nem is tanára az iskolának. Azt viszont, hogy ki az új művészeti vezető, nem tudja: "Azt sem tudom, van-e. Tudják, hogy én kiszálltam, semmilyen tervüket nem osztották meg velem."
Az akkor még elérhető EMMA-honlapon lévő egyetlen vezetékes telefont egy Móni néven bemutatkozó hölgy veszi fel. Kérdésemre, hogy ki az új művészeti vezető, azt válaszolja: "Én nem tudok semmit, és nem tudunk nyilatkozni." Miért nem, kérdezem, mire ő a velős "mert nem tudunk nyilatkozni" indoklás után lecsapja a telefont. Kísértetiesen hasonló beszélgetés zajlik le Esztergályos Cecíliával is, egy másik volt tanár pedig még a telefonszáma kiadására sem ad engedélyt az őt alkalmazó színház sajtósának. Nincs más hátra hát, mint személyesen megnézni, hogyan működik jelenleg a szigorú hírzárlatot elrendelő akadémia.
Arra jönnek a diákok
A vállalkozás nem egyszerű. Hiába kéri kolléganőm, hogy jelentkezni vágyó kislányának adjanak némi felvilágosítást az iskoláról, a telefont egyből lecsapják, és csak a második hívásra mondják el, hogy azért nem nyilatkoznak, mert ugyanerről a telefonszámról hívta őket az imént egy újságíró. Végül egy másik nő kitalált gyereke kedvéért egy másik telefonszámról telefonálva elmondják, mikor és hol lesz a következő bemutató előadás.
Az előadás előtt már a kitöltendő regisztrációs űrlap is érdekes: noha Koltai a Blikknek azt nyilatkozta, "vége annak a módszernek, hogy utcán vagy telefonon toborozzák a kicsiket", a "Hogy talált meg minket?" kérdésre kizárólag a "hosztesz" és a "telefonos megkeresés" közül lehet választani. Az előadás hallgatói többségükben alsóbb osztálybéli szülők, ránézésre 7-16 éves gyerekeikkel. A beszédet egy, a nevét elhadaró, ismeretlen férfi tartja; leginkább a "Ki tudja, mi az a média? Na és mi kell hozzá? Igen, de a kamerát már mondták, más valaki?" - kérdésekhez hasonlókkal telik el a nagyjából fél óra. A műsor után jön a meghallgatás, melyen "videóra vesznek bennünket, hogy kielemezzék, hogy szereplünk a képernyőn". Egy hosztesz jelentéktelen dolgokat kérdez rólam, kezében kézikamerával - viszont még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább a látszat kedvéért bekapcsolja a gépet.
Sőt, mint kiderül, a papírjaimat is elkeverik, de amikor másnap felhívom őket, hogy miért nem értesítettek arról, tehetséges vagyok-e vajon, bár fogalmuk sincs, ki vagyok, behívnak a csak a talentumoknak járó második fordulóra; készüljek felolvasással vagy verssel. Az Örkény-egypercest viszont már nem olvashatom fel: bár űrlapomon huszonegy és fél évesnek vallottam magam, a kisasszony anyukámat és apukámat hiányolja a felvételiről, miközben mintegy észrevétlenül kitépi az árakat is tartalmazó szerződést a nekem átadandó tájékoztató füzetből. És persze biztosít, hogy gyönyörű a hangom, remekül megállnám a helyem a kamera előtt. Az iskolát ismertetve elmondja: az akadémia színvonalára jellemző, hogy a művészeti vezető: Koltai Róbert.
Újból felhívom Koltait, aki szerint az iskola már nem is létezik, majd hozzáteszi: "mondhatják az én nevem, hiszen arra jönnek a diákok, és erre büszke vagyok", majd dicsérni kezdi az akadémia szakmaiságát. Arra, hogy tudott-e róla, hogy még mindig vele hirdetik az iskolát, kitérő választ ad, újbóli rákérdezésre így felel: "mindenki tudja, hogy én voltam ennek az egésznek a magja", majd dicsérni kezdi az iskolát. Megkérdezem, hogy ő-e jelenleg a művészeti vezető: "én biztos nem vagyok, ebben meg is egyeztünk a vezetőséggel".
Hiába minden hírverés, a feljelentések, az ügyvédekkel fenyegetőző szülők, húszfős csoportomból, melybe apu és anyu nélkül nem jelentkezhetek, már csak három ember hiányzik. Bemutató előadás mindennap van, mégis jó harmincan kíváncsiak rá alkalmanként, így aligha okoz problémát négyhavonta összeszedni jó pár tucat családot, akik aláírják a szerződést. És okoznak maguknak néhány így vagy úgy, de felejthetetlen hónapot.
"Mint jutalékot köteles"
Megmutattuk a Narancs birtokába került szerződést egy jogásznak, és megkértük, ismertesse a véleményét a dokumentumról. Csak néhány példát ragadtunk ki.
Tanuló kijelenti, hogy tudomással bír arról, hogy (...) a foglalkozások alatt a kamerák folyamatosan működnek. (...) [A] felvételek a szolgáltató honlapján is elérhetőek lesznek. - "Ez a pont személyiségi jogi (és akár adatvédelmi) szempontból aggályos lehet. Egy valakiről készült felvétel bármilyen jellegű felhasználásához engedély szükséges, és az engedélyezés előfeltétele, hogy az érintett tisztában legyen azzal, mire ad engedélyt. Ez pedig értelemszerűen nem előre, hanem az elkészült felvétel ismeretében tehető meg."
Felek megállapodnak, hogy Szolgáltató a tanfolyam elvégzését követő 2 évig Tanuló ügynöke lesz. (...) [A] tanfolyam elvégzését követően, amennyiben Tanuló színészi vagy egyéb Szolgáltató által kiközvetített munkára szerződést köt, (...) munkadíja 30%-át mint jutalékot köteles Szolgáltató részére megfizetni. "A polgári jog alapelvei a szerződési egyensúly, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűsége, a szerződő felek mellérendeltsége. Ezt sérti a kizárólagosság és a jutalékfizetési kötelezettség kikötése. Ugyanis a szolgáltató mindezért cserébe semmilyen szolgáltatást, ellentételezést nem vállal, tehát az ő oldalán nem mutatkozik semmilyen kötelezettségvállalás, a szerződés e pontja teljesen egyoldalú. Ez arra vezethető vissza, hogy a szerződés nem határozza meg az ügynök mibenlétét és feladatait. Azonban ez is polgári jogba ütközik, mert a feleknek a szerződés lényeges tartalmában meg kell állapodniuk. Ha tehát a szolgáltató jutalékot, díjazást kér, akkor ezért egyfelől valamilyen szolgáltatást kell nyújtania, másfelől e szolgáltatás lényeges tartalmát a Ptk. szerint meg kell határozni - máskülönben például a szerződésszegés sem lenne megállapítható."
Jelen szerződést érvényesen módosítani kizárólag írásban lehet. "Ennek fényében különösen aggályos, hogy maga a szolgáltató kezdeményez szóbeli módosítást (hogy három napon belül visszaléphet a tanuló akkor is, ha elkezdi a tanfolyamot). Az efféle magatartás kifejezetten megtévesztő, erősen aggályos."
