A gitárhős nem hal meg, csak átalakul: habár a mainstream rockzenében már rég nyugdíjazták a gitárbajnokokat, a bluesban még szabad a pálya. A szofisztikált brit bluest érces rock 'n' roll hangzással bevonó Bonamassa simán a legjobb igazolás a blues-rock takaros rendben tartott pályáján.
Az A7X trendérzékenységéhez kétség sem férhet: a 80-as évek agyonsminkelt glamúr rock imázsát a metalcore-divathoz frissítő amerikai sztárbanda az üvöltözős-acsarkodós zenétől pár lemez alatt eljutott az ikergitáros, túlhajszolt heavy metal modern verziójáig.
A lelkesebb körökben metálreformernek tartott francia Gojira a balatonszemesi Rock Beach Fesztivál után az A38-ra is behajózott, hogy közel telt házas klubkoncerttel zárja a Duplantier fivérek dühébe a szokottnál több dallamot szúró L'Enfant Sauvage-t bemutató körútját.
Magánemberként azért indított petíciót, hogy ne tűnjenek el a feliratos filmek a mozikból. A harc nem lesz könnyű: a digitális átállás a filmbemutatás helyzetét is átrendezte, a forgalmazók pénzügyi okokra hivatkozva szinkronizálnak.
Az autentikus antizene felemelkedését vizionálja programadó dalában, a Music Media Is My Whore-ban az egykori Pantera-torok, miközben könyörtelen, ismétlődő antidallamokat gyűr a rajongók arcába.
A mai metal olyan, mint Mefityisztó sokseggű állatai a South Parkban. Minden műfaj keveredik minden másikkal, csak éppen a zsánerorgia sokszor életképtelen hibrideket fial. A punkos hardcore-ral koszolt, néhol progosra gondolt mocsári sludge azonban nem ilyen.
Karriert rombolni csak nemtörődöm egoizmussal érdemes, ahogy Dave Mustaine is teszi. Az ön- és répafejű antiénekes, aki süvölvénykorában még heroinfüggő Hókuszpókként köpködte a világra a paranoid thrash metalt, manapság már csak blőd, összeesküvés-mániás nyilatkozataival sokkol.