Nagy műgonddal díszletezett hollywoodi filmekből ismerhetjük azt a doktortípust, amelyik prűd pedantériája mögött tudományos hévvel lelkesedik a szexért. Főleg az 50-es években szaladgáltak a kórházak folyosóin az elfojtásaikat kutatásba forgató fehérköpenyesek: William Masters például stopperrel és Ulysses nevű, kamerával felszerelt dildójával hatol a női orgazmus problematikájának mélyére, miközben otthon hiába próbálja megtermékenyíteni feleségét. Segítségére a takaros háziasszonyok képmutató normájából formás lábbal - és két elfogyasztott férjjel - igencsak kilógó egykori nightclubénekes, Virginia siet, akinek karrierszeretetét elhanyagolt gyerekek, szabados szexuális életét pedig férfiúi pofonok jelzik.
| ||
Ha a puha, szemérmes humorral, illetve Lizzy Caplan és Michael Sheen érzékeny alakításaival dekorált sorozatnak akad drámai deficitje, az a magánszférába srófolt konfliktusok terén rejtőzik: az ön- és egyedülálló Virginia, az ideális családot a konzervatív WASP-etika mentén elképzelő háztartásbeli Libby és az érzelmeit kifejezni képtelen zseni doki avítt afférokkal koptatja a képernyőt.
Sokkal izgalmasabb, amikor a munkahelyen kuszálják a szálakat, ahol tudományos elhivatottsága mögött mindenki csak arra gondol, és a Masters of Sex minden csepp keserű humort kifacsarhat a tudomány oltárán lezavart közösülésekből. A sorozat hosszú távú kapcsolatot épít, minden epizódra elegendő drámát porcióz, az első pár epizód így csak illedelmes előjáték: a csúcspont még messze, de burjánzik már annyi izgalom, hogy eljussunk odáig.
