A lakonikus világsikert (Mississippi Queen) és majd' fél évszázados szólókarriert magáénak tudó zenészt az sem küldte nyugdíjba, hogy 2011-ben cukorbajának szövődményei miatt amputálták a jobb lábát. Sőt, három hónapra rá már egyik legjobb szólólemezével ívelte fel karrierjét: az Unusual Suspectsszel kilépett a 2000-es évek tradicionális blueslemezeinek (Blues To Die For, Got Blooze, Blue Me) szűkebb keretei közül, és visszanyúlt a Mountain sárlepte bluest országútszéli krimókba illő hard rockkal egyensúlyozó stíluskevercséhez. A tónus- és műfajgazdag gitározás mellett West mélyen érző hangjátéka, az elégikus élettapasztalatra meztelen jókedvet rétegző énekmelódiák küldik az életmű legjobbjai közé a Still Climbingot is.
A Mountain debütlemezére, a Climbing!-ra visszautaló albumot több "leg"-gel is megszórja az öreg: a halálfélelmével cinikusan számot vető Dyin' Since The Day I Was Born a legsúlyosabb West-szerzemény (az Alter Bridge gitárosa, Mark Tremonti pakol bele metálos riffeket), a Fade Into You pedig a szívet legerősebben markoló lírája. Mint Johnny Cash anno Trent Reznor Hurtjét, olyan karcos melankóliával írja át a Nashville-sorozatban felfedezett, folkhangulatú szerzeményt. A vendéglista amúgy most is VIP-klubhoz hasonlatos, a Busted, Disgusted Or Deadben Johnny Winterrel teker slide gitár duettet, a Feeling Goodban pedig a Twisted Sister örökifjonc énekese, Dee Snider bizonyítja, hogy bluesközegben is otthonosan ficánkol. A hangulatra viszont a feleségével írt dalokban érez rá a leginkább Leslie: a szerelmi fogadalmat bluesmesében közlő Tales of Woe-ban és a West-slágerlista élére kapaszkodó, rügyfakasztóan derűs Don't Ever Let Me Go-ban. Hiába, a jó blues mindig önéletrajzi ihletésű.
Mascot Records, 2013
