Koncert

Joe Bonamassa

  • Soós Tamás
  • 2013. november 10.

Zene

A gitárhős nem hal meg, csak átalakul: habár a mainstream rockzenében már rég nyugdíjazták a gitárbajnokokat, a bluesban még szabad a pálya. A szofisztikált brit bluest érces rock 'n' roll hangzással bevonó Bonamassa simán a legjobb igazolás a blues-rock takaros rendben tartott pályáján.

A saját szerzeményeket örökbe fogadott klasszikusokkal egybecsomagoló lemezei már évek óta a Billboard élén tanyáznak, miközben legendás helyszíneken adott koncertjein olyan művészek passzolgatnak vele, mint Eric Clapton vagy Paul Rodgers.

A főhős hivatalnokfizimiskájához és koszmentesített slágerbluesához passzoló Kongresszusi Központban is első számú tudományából, az érzés- és hangjegyhalmozó gitárszólóból tartott mesterkurzust. Joe úgy van a gitárszólóval, mint James Bond a nőkkel: játszik ő minden pózban és minden márkán, a Woke Up Dreamingbe sietős-pattogósat, a Howlin' Wolftól kölcsönkért Who's Been Talking?-ba érzékire simított szólót fektet. De memóriába kúszik a csak a rajongók kedvéért játszott Sloe Gin klasszikus tekerése és a The Ballad of John Henry altatódalból dörgedelmessé fokozott magánszáma is.

Bonamassa hagyja sporttársait is szó(ló)hoz jutni: a Joe és Glenn Hughes összekapása miatt feloszlott Black Country Communionból idekerült Derek Sherinian orgonálhat az akusztikus szett egy-két dalában és a John Henryben is. A Carmine Rojas-Tal Bergman ritmusszekció Bonamassához hasonlóan úgy rakja a ropogós alapokat, ahogy a svájci sebész operál: szeplőtelenül csillog a Gary Moore-keserv (Midnight Blues) és a The Who-féle Won't Get Fooled Again is. A Driving Towards The Daylight-féle blueslírák ültek legkényelmesebben a fülben; dögből viszont kevés jutott a szettbe, elfért volna több Dust Bowl szintű porszagú ősblues. Joe az éneklésbe nem forgatott elég kraftot, hangja gyakran elveszett a teremben - idei blueskoncertje így éppen elszállt a 2010-es előadás felállította léc alatt.

Kongresszusi Központ, október 1.

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.