Lemez

A torzítás technikusai

Philip H. Anselmo & The Illegals: Walk Through Exits Only

  • Soós Tamás
  • 2013.08.25 13:07

Zene

Az autentikus antizene felemelkedését vizionálja programadó dalában, a Music Media Is My Whore-ban az egykori Pantera-torok, miközben könyörtelen, ismétlődő antidallamokat gyűr a rajongók arcába.

A korai Pantera-lemezeken még padlástisztító frekvenciákat is bejáró, majd a Downban füstös-szállós dallamokat lezserül hozó Anselmo első szólólemezét egy hangon öklendezi végig, miközben süvöltése alá radikális tempó- és témaváltásokkal ripityára tört, kaotikus thrash-grind-sludge metalt piszkol. A végeredmény olyan, mintha a Pig Destroyer epilepsziás rohamban vergődő zenészei úgy dolgoznák át 40 percesre az egész világot a búsba elküldő War Nerve-öt, hogy abból minden sallangnak ítélt dallamot és esetleges harmóniát kigyomlálnak.

De amilyen könnyű értékelni azt a könyörtelen következetességet, amivel Anselmo a hagyományos dalszerkesztés legtöbb szabályát szembepisálva az utóbbi évek egyik legbrutálisabb metállemezét zúzta oda az asztalra, annyira nehéz élvezni az énekes pszichéjének legzordabb bugyraiba leásó dalokat. Ha azt nézzük, hogy még a legföldalattibb műfajok is kínálnak "hagyományos" örömöket - a black metal például misztikus, temetőszagú horroratmoszférát, a death metal dekoratív apokalipszishangulatot -, akkor a Walk Through Exits Only az utóbbi idők egyik legmerészebb underground kiadványa, amit neves előadó készített. Anselmo azt az érzést akarja tökén ragadni, amikor a gyűlöletbe belesápadva annihilálná a világot: ezt tükrözik a vázlatos impressziókból táplálkozó, egymásra dobált szavak füzérének tetsző dalszövegek és a "baszakodni a formulával" nyíltan vállalt ars poeticáját sikerre vivő zene is.

A megveszekedett Anselmo-rajongókat is megosztó lemez értelmetlenné nyilvánítja azt a kérdést, hogy "jó" vagy "rossz" a korong: akik élvezik az eksztatikusan áramló energiákat (f)elszabadító káoszmetált, azoknak ez a mennyország, akik hagyományosan odadöfő riffeket várnak, azoknak a pokol lehet - vagy fordítva. Anselmo szólómunkája igazi "zenészkedvenc" alkotásnak tűnik, ami inkább az underground zajkeltőkre, mintsem a befogadókra gyakorolhat tisztes hatást. Nem azért, mert újdonság lenne az a töredezett, anarchikus szerkesztésmód, amit követ, hanem mert ez a végtelenül személyes ihletettségű, mord lemez visszacsempészi a felkavaró keménységet a sebességrekordokba belefásult metálzenébe - kb. olyan értetlenséget vált ki, és olyan durvaságot közvetít, mint anno a legelső thrash vagy black metal bandák.

"It's ruined / It's ruined / Everybody ruins music / Not just me" - bömböli Phil a 90-es évek death metalját felhánytorgató címadóban. Borzongató, zseniális pillanata ez az aprításba néhol beleszürkülő lemeznek, ahogy a metál egyik úttörője keresztet vet az önmásoló, végtelenségig durvuló zeneiparra - miközben épp most taszajtotta a rusnyaság mélyebb dimenzióiba a metálzenét...

Season of Mist, 2013

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.