Lemez

A torzítás technikusai

Philip H. Anselmo & The Illegals: Walk Through Exits Only

  • Soós Tamás
  • 2013. augusztus 25.

Zene

Az autentikus antizene felemelkedését vizionálja programadó dalában, a Music Media Is My Whore-ban az egykori Pantera-torok, miközben könyörtelen, ismétlődő antidallamokat gyűr a rajongók arcába.

A korai Pantera-lemezeken még padlástisztító frekvenciákat is bejáró, majd a Downban füstös-szállós dallamokat lezserül hozó Anselmo első szólólemezét egy hangon öklendezi végig, miközben süvöltése alá radikális tempó- és témaváltásokkal ripityára tört, kaotikus thrash-grind-sludge metalt piszkol. A végeredmény olyan, mintha a Pig Destroyer epilepsziás rohamban vergődő zenészei úgy dolgoznák át 40 percesre az egész világot a búsba elküldő War Nerve-öt, hogy abból minden sallangnak ítélt dallamot és esetleges harmóniát kigyomlálnak.

De amilyen könnyű értékelni azt a könyörtelen következetességet, amivel Anselmo a hagyományos dalszerkesztés legtöbb szabályát szembepisálva az utóbbi évek egyik legbrutálisabb metállemezét zúzta oda az asztalra, annyira nehéz élvezni az énekes pszichéjének legzordabb bugyraiba leásó dalokat. Ha azt nézzük, hogy még a legföldalattibb műfajok is kínálnak "hagyományos" örömöket - a black metal például misztikus, temetőszagú horroratmoszférát, a death metal dekoratív apokalipszishangulatot -, akkor a Walk Through Exits Only az utóbbi idők egyik legmerészebb underground kiadványa, amit neves előadó készített. Anselmo azt az érzést akarja tökén ragadni, amikor a gyűlöletbe belesápadva annihilálná a világot: ezt tükrözik a vázlatos impressziókból táplálkozó, egymásra dobált szavak füzérének tetsző dalszövegek és a "baszakodni a formulával" nyíltan vállalt ars poeticáját sikerre vivő zene is.

A megveszekedett Anselmo-rajongókat is megosztó lemez értelmetlenné nyilvánítja azt a kérdést, hogy "jó" vagy "rossz" a korong: akik élvezik az eksztatikusan áramló energiákat (f)elszabadító káoszmetált, azoknak ez a mennyország, akik hagyományosan odadöfő riffeket várnak, azoknak a pokol lehet - vagy fordítva. Anselmo szólómunkája igazi "zenészkedvenc" alkotásnak tűnik, ami inkább az underground zajkeltőkre, mintsem a befogadókra gyakorolhat tisztes hatást. Nem azért, mert újdonság lenne az a töredezett, anarchikus szerkesztésmód, amit követ, hanem mert ez a végtelenül személyes ihletettségű, mord lemez visszacsempészi a felkavaró keménységet a sebességrekordokba belefásult metálzenébe - kb. olyan értetlenséget vált ki, és olyan durvaságot közvetít, mint anno a legelső thrash vagy black metal bandák.

"It's ruined / It's ruined / Everybody ruins music / Not just me" - bömböli Phil a 90-es évek death metalját felhánytorgató címadóban. Borzongató, zseniális pillanata ez az aprításba néhol beleszürkülő lemeznek, ahogy a metál egyik úttörője keresztet vet az önmásoló, végtelenségig durvuló zeneiparra - miközben épp most taszajtotta a rusnyaság mélyebb dimenzióiba a metálzenét...

Season of Mist, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.