Bacsadi Zsófia

Ha egyszer végleg kilábalunk a pandémiából, valaki nyilván megírja majd a filmtörténetnek azt az alfejezetét, amelyik csak az ún. Covid-filmekkel foglalkozik.

E melankolikus, komótos film egyszerűnek látszik. A gyászba dermedt Kafuku, aki két éve vesztette el feleségét, Hirosimába utazik, hogy nemzetközi szereplőgárdával megrendezze a Ványa bácsit.

Min Jin Lee nagy fesztávolságú családregénye egy Japánba vándorolt koreai família négy generációját követi.

Mindenütt jó, de a legjobb otthon.

Matt Reeves visszavezette Batmant a gyökereihez.

Két forgatókönyv lehetséges. Taylor Sheridan csalhatatlan szimattal érzi a korszellem bukéját és meglelte a receptet, amelyet eddig csak kevesen alkalmaztak ebben a formában, viszont a kábeltévék és a streamingszolgáltatók által kielégítetlenül hagyott tömegek vadul szomjazzák azt.

Tobe Hooper 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlásának fő erénye épp könyörtelen, sokkoló esetlegessége volt.

Egy nap a hatvanas, temperamentumos Baby maga köré gyűjti három gyermekét és közli velük, hogy elválik apjuktól, magukra hagyja őket, és ezentúl lakbért kell fizetniük, ha a házában akarnak élni.

Legutóbb 2013-ban, a T. S. Spivet különös utazása című filmmel hallatott magáról Jean-Pierre Jeunet. Most viszont mindjárt két szorongásától is mozgóképes öngyógyítás útján igyekszik szabadulni.

Még mielőtt bárki megijedne, a Tinder sértetlenül került ki a drámai történetből, még akkor is, ha be kell látnunk, hogy a hétpróbás csaló, Shimon Hayut tevékenykedése nem vet túl jó fényt a platformra.

Torsten Körner nem most kezdte a közelmúlt német történelmének feldolgozását. Az íróként és újságíróként is aktív filmes 2016-ban mutatkozott be Angela Merkelről szóló portréfilmjével (Angela Merkel – Die Unerwartete), majd 2017-ben filmet készített Németország és a világ közvéleményét akkor legjobban foglalkoztató menekültkrízis témájáról, amelynek kezelése kis híján Merkelt is bukásba sodorta (3 Tage im September).

Klasszikus filmes polihisztor volt, aki az ízlését még filmkritikusként csiszolgatta, de végül elkerülhetetlenül beszippantotta a filmcsinálás. Karrierjében különös módon keveredett a szent és a profán: végig megmaradt a filmelmélet és a filmtörténet iránti vonzalma, pályáját az amerikai film második aranykorában kezdte, mely adós volt az európai újhullámoknak.