Bacsadi Zsófia

Will Sharpe egyszerre próbálja a feje tetejére állítani a kártékony „a nagy szenvedés nagy művészetet szül” toposzt, illetve igazságot szolgáltatni egy különc, űzött és a saját korában félreértett zseninek.

A színészként ismert Rebecca Hall vitte filmre Nella Larsen 1929-es regényét, a harlemi reneszánsz egyik alapművét.

Miután a Titán elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban, a filmértők többsége kissé meg volt döbbenve; mintha Julia Ducournau filmje az égből pottyant volna a Riviéra decens közönségének ölébe.

A klasszikus amerikai westernben (még a sokat dicsért revizionista változatokban is) szisztematikusan törölték a fekete pisztolyhősöket.

Szem, kamera, fegyver, fotó, lövés. Megfigyelés, biztonság, hatalom.

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Ha az első Venom-film egy romantikus egymásra találás filmje volt, akkor a második felvonás inkább egy fájdalmas szakításé (és újra egymásra találásé).

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Talán nem véletlen, hogy Asimov monumentális sci-fi-sagájához eddig nem született méltó adaptáció.

Mentési távolság. Ez Samanta Schweblin regényének eredeti címe.

Annyiféleképpen eshetne a Cukorsólyom a menthetetlen giccs áldozatául.

Mario (Thomas Prenn) vágyakozik és elvágyódik.