Film

A jó öreg gépem

Jean-Pierre Jeunet: Bigbug

Kritika

Legutóbb 2013-ban, a T. S. Spivet különös utazása című filmmel hallatott magáról Jean-Pierre Jeunet. Most viszont mindjárt két szorongásától is mozgóképes öngyógyítás útján igyekszik szabadulni.

Egyfelől láthatóan aggasztja a mesterséges intelligenciák térnyerése. Másrészt pedig a Covid-járvány nyomasztja, amely megzavarta a Bigbug 2020-as forgatását is, de a karakán maestro mégsem tartott szünetet, inkább belefoglalta a bezártságot a cselekménybe (ami akár dicséretes kreatív stratégia is lehetett volna, bár ilyet még csak keveseknél tapasztalhattunk).

A rendező fénykora a kilencvenes évekre tehető (Delicatessen; Az elveszett gyerekek városa; Amélie), legjobb munkáiban élesen megmutatkozik a mechanika, az analóg szerkezetek iránti rajongás: filmjeit benépesítik a fáradhatatlanul dohogó, kattogó és nyikorgó hasznos-haszontalan gépek. A Bigbug ebben a tekintetben munkássága logikus folytatása; az a felismerés motiválta, hogy ezeknek a szerinte szeretettel alkotott, ráadásul bájosan defektes gépeknek sajna már leáldozott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.