Film

A jó öreg gépem

Jean-Pierre Jeunet: Bigbug

Kritika

Legutóbb 2013-ban, a T. S. Spivet különös utazása című filmmel hallatott magáról Jean-Pierre Jeunet. Most viszont mindjárt két szorongásától is mozgóképes öngyógyítás útján igyekszik szabadulni.

Egyfelől láthatóan aggasztja a mesterséges intelligenciák térnyerése. Másrészt pedig a Covid-járvány nyomasztja, amely megzavarta a Bigbug 2020-as forgatását is, de a karakán maestro mégsem tartott szünetet, inkább belefoglalta a bezártságot a cselekménybe (ami akár dicséretes kreatív stratégia is lehetett volna, bár ilyet még csak keveseknél tapasztalhattunk).

A rendező fénykora a kilencvenes évekre tehető (Delicatessen; Az elveszett gyerekek városa; Amélie), legjobb munkáiban élesen megmutatkozik a mechanika, az analóg szerkezetek iránti rajongás: filmjeit benépesítik a fáradhatatlanul dohogó, kattogó és nyikorgó hasznos-haszontalan gépek. A Bigbug ebben a tekintetben munkássága logikus folytatása; az a felismerés motiválta, hogy ezeknek a szerinte szeretettel alkotott, ráadásul bájosan defektes gépeknek sajna már leáldozott.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk