Film

Kanyargós utakon

Hamagucsi Rjúszuke: Vezess helyettem

Kritika

E melankolikus, komótos film egyszerűnek látszik. A gyászba dermedt Kafuku, aki két éve vesztette el feleségét, Hirosimába utazik, hogy nemzetközi szereplőgárdával megrendezze a Ványa bácsit.

Hamagucsi Murakami Haruki novellájából dolgozott (magyarul a Férfiak nő nélkül című kötetben jelent meg), az írás még a filmnél is egyszerűbb: Kafuku egy autóban utazik, miközben elmeséli csalfa felesége történetét a szótlan sofőrnek. Hamagucsi alaposan kitágítja az eredeti koncepciót, bőven merít Murakami nyugatos kulturális utalásaiból, és egy egész tükörlabirintust épít a Vezess helyettemből.

Első ránézésre talán hosszúnak tűnhet a háromórás játékidő, de ha számba vesszük hányféle motívummal (és azok variációival) dolgozik Hamagucsi, megértjük, hogy miért van szüksége ennyi időre. Az expozíció mindjárt negyvenperces: itt bontakozik ki Kafuku és Otó különös házassága. A pár látható harmóniában él, szexuális életüket egy furcsa, izgató játék fűszerezi. A nő az orgazmus felé közeledve történeteket sző, amelyeket két sóhaj között megoszt Kafukuval. Ébredés után ezekre már nem emlékszik, de a férfi feleleveníti őket, hogy Otó forgatókönyvet írhasson belőle egy tévécsatornának. Bár a rítus látszólag összekapcsolja a párt, házasságukra két dolog is árnyat vet. Kislányuk négyéves korában meghalt, ezután Otó elveszti ihletét, szenvedélyét, és más szeretőket keres Kafuku mellé (általában tévésorozatai férfi színészeit). A férfi tud az afférokról, de nem szól; amikor viszont a nő váratlanul meghal, nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy kötődése ellenére miért keresett más férfiakat. A kétely gúzsba köti Kafukut, akinek csak szeretett tűzpiros Saabjuk marad és Otó kazettája, amelyen a Ványa bácsi sorait olvassa. A férfi csak az autóban és a szalagot hallgatva talál nyugalmat; ha tehetné, valószínűleg örökre így töltené az idejét. Hamagucsi mélyére ás a Murakami novelláiban rejlő mélységes férfiúi értetlenségnek: Kafuku racionálisan szeretné felfogni a hűtlenség okát és felesége látszólag ellentmondásos viselkedését. Ahogy neki, úgy a nézőnek is titok marad Otó. Három óránkba telik, míg vele együtt elfogadjuk, hogy a titok nem titok, hanem csak mezei emberi komplexitás; Hamagucsi türelemmel kalauzol minket az úton.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.