Film

Kanyargós utakon

Hamagucsi Rjúszuke: Vezess helyettem

Kritika

E melankolikus, komótos film egyszerűnek látszik. A gyászba dermedt Kafuku, aki két éve vesztette el feleségét, Hirosimába utazik, hogy nemzetközi szereplőgárdával megrendezze a Ványa bácsit.

Hamagucsi Murakami Haruki novellájából dolgozott (magyarul a Férfiak nő nélkül című kötetben jelent meg), az írás még a filmnél is egyszerűbb: Kafuku egy autóban utazik, miközben elmeséli csalfa felesége történetét a szótlan sofőrnek. Hamagucsi alaposan kitágítja az eredeti koncepciót, bőven merít Murakami nyugatos kulturális utalásaiból, és egy egész tükörlabirintust épít a Vezess helyettemből.

Első ránézésre talán hosszúnak tűnhet a háromórás játékidő, de ha számba vesszük hányféle motívummal (és azok variációival) dolgozik Hamagucsi, megértjük, hogy miért van szüksége ennyi időre. Az expozíció mindjárt negyvenperces: itt bontakozik ki Kafuku és Otó különös házassága. A pár látható harmóniában él, szexuális életüket egy furcsa, izgató játék fűszerezi. A nő az orgazmus felé közeledve történeteket sző, amelyeket két sóhaj között megoszt Kafukuval. Ébredés után ezekre már nem emlékszik, de a férfi feleleveníti őket, hogy Otó forgatókönyvet írhasson belőle egy tévécsatornának. Bár a rítus látszólag összekapcsolja a párt, házasságukra két dolog is árnyat vet. Kislányuk négyéves korában meghalt, ezután Otó elveszti ihletét, szenvedélyét, és más szeretőket keres Kafuku mellé (általában tévésorozatai férfi színészeit). A férfi tud az afférokról, de nem szól; amikor viszont a nő váratlanul meghal, nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy kötődése ellenére miért keresett más férfiakat. A kétely gúzsba köti Kafukut, akinek csak szeretett tűzpiros Saabjuk marad és Otó kazettája, amelyen a Ványa bácsi sorait olvassa. A férfi csak az autóban és a szalagot hallgatva talál nyugalmat; ha tehetné, valószínűleg örökre így töltené az idejét. Hamagucsi mélyére ás a Murakami novelláiban rejlő mélységes férfiúi értetlenségnek: Kafuku racionálisan szeretné felfogni a hűtlenség okát és felesége látszólag ellentmondásos viselkedését. Ahogy neki, úgy a nézőnek is titok marad Otó. Három óránkba telik, míg vele együtt elfogadjuk, hogy a titok nem titok, hanem csak mezei emberi komplexitás; Hamagucsi türelemmel kalauzol minket az úton.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.