Film

Kanyargós utakon

Hamagucsi Rjúszuke: Vezess helyettem

Kritika

E melankolikus, komótos film egyszerűnek látszik. A gyászba dermedt Kafuku, aki két éve vesztette el feleségét, Hirosimába utazik, hogy nemzetközi szereplőgárdával megrendezze a Ványa bácsit.

Hamagucsi Murakami Haruki novellájából dolgozott (magyarul a Férfiak nő nélkül című kötetben jelent meg), az írás még a filmnél is egyszerűbb: Kafuku egy autóban utazik, miközben elmeséli csalfa felesége történetét a szótlan sofőrnek. Hamagucsi alaposan kitágítja az eredeti koncepciót, bőven merít Murakami nyugatos kulturális utalásaiból, és egy egész tükörlabirintust épít a Vezess helyettemből.

Első ránézésre talán hosszúnak tűnhet a háromórás játékidő, de ha számba vesszük hányféle motívummal (és azok variációival) dolgozik Hamagucsi, megértjük, hogy miért van szüksége ennyi időre. Az expozíció mindjárt negyvenperces: itt bontakozik ki Kafuku és Otó különös házassága. A pár látható harmóniában él, szexuális életüket egy furcsa, izgató játék fűszerezi. A nő az orgazmus felé közeledve történeteket sző, amelyeket két sóhaj között megoszt Kafukuval. Ébredés után ezekre már nem emlékszik, de a férfi feleleveníti őket, hogy Otó forgatókönyvet írhasson belőle egy tévécsatornának. Bár a rítus látszólag összekapcsolja a párt, házasságukra két dolog is árnyat vet. Kislányuk négyéves korában meghalt, ezután Otó elveszti ihletét, szenvedélyét, és más szeretőket keres Kafuku mellé (általában tévésorozatai férfi színészeit). A férfi tud az afférokról, de nem szól; amikor viszont a nő váratlanul meghal, nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy kötődése ellenére miért keresett más férfiakat. A kétely gúzsba köti Kafukut, akinek csak szeretett tűzpiros Saabjuk marad és Otó kazettája, amelyen a Ványa bácsi sorait olvassa. A férfi csak az autóban és a szalagot hallgatva talál nyugalmat; ha tehetné, valószínűleg örökre így töltené az idejét. Hamagucsi mélyére ás a Murakami novelláiban rejlő mélységes férfiúi értetlenségnek: Kafuku racionálisan szeretné felfogni a hűtlenség okát és felesége látszólag ellentmondásos viselkedését. Ahogy neki, úgy a nézőnek is titok marad Otó. Három óránkba telik, míg vele együtt elfogadjuk, hogy a titok nem titok, hanem csak mezei emberi komplexitás; Hamagucsi türelemmel kalauzol minket az úton.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.