Taylor Sheridan munkássága

A cowboy, ha könnyezik

Film

Két forgatókönyv lehetséges. Taylor Sheridan csalhatatlan szimattal érzi a korszellem bukéját és meglelte a receptet, amelyet eddig csak kevesen alkalmaztak ebben a formában, viszont a kábeltévék és a streamingszolgáltatók által kielégítetlenül hagyott tömegek vadul szomjazzák azt.

A hatásos elegy részét képezi az Egyesült Államok kétes, múló dicsősége iránti diszkrét nosztalgia, a hagyományos amerikai férfivirtus halványulásának megéneklése és elsiratása, a Közép-Nyugat és a rozsdaövezet dicső napjainak és kiábrándító jelenének számbavétele. A másik lehetőség, hogy Sheridan olyannyira tanácstalan a mai polarizált, mély árkokkal szabdalt politikai játéktérben, hogy vaktában lövöldözve beletalált a decens partvidéki értelmiség kényes ízlésébe (ha másképp nem, hát felháborodás útján) és a Trump által feltüzelt „magukra hagyottak” indulataiba is, akik ideális egójukat (lásd a Yellowstone nagybirtokos klánja) és szomorú valóságukat is (A préri urai) felfedezhetik munkáiban (miközben az anyagi nehézségeket hírből sem ismerő Trump-párti véleményvezérek is örvendezhetnek).

A napszámos lantot ragad

Akármelyik verzió is az igaz, Sheridan sikerének titka talán pont az el nem köteleződés, a gesztusok gyakorlása és visszavonása mindkét oldal irányában. Mindenesetre a Yellowstone negyedik évadának nézőszámai magukért beszélnek: mind az évadnyitó, mind az évadzáró epizódok 8–9 milliós nézőszámokat produkáltak (újra nagy volt az izgalom a Nielsen tévésnézőszám-mérései körül, amelyek jelentősége egyre apad a streamingszolgáltatók térnyerésének árnyékában). Ezzel megközelítette a legnépszerűbb kábeltévés sorozatok értékeit (Trónok harca, Breaking Bad, Mad Men, The Walking Dead). Bár a kábeltévé aranykorának számaihoz képest ez elég kiábrándító (a Jóbarátok, a Seinfeld és a Cheers esetében 50–80 milliós volt a nézettség), a streamingsorozatok egyre zajosabb (és nonlinearitásuk miatt nehezebben mérhető) sikereinek fényében így is szép teljesítmény. A Yellowstone épp azoknak az ötvenes, fehér, férfi kábel-előfizetőknek imponál, akiket nem kell flancos és drága közösségimédia-kampányokkal feltüzelni egy-egy új sorozatra (sokan talán épp az otthoni karantén unalmában kattantak rá). Míg a kritika és a közösségi média az Utódlás körül forgolódott, a hasonlóan mocskos családi fenekedéssel hódító Yellowstone csendben gyűjtötte rajongóit. Sheridan a siker láttán már birodalomépítésben gondolkodik; két spinoff is készül a sorozathoz. Az 1883 a minden hájjal megkent John Dutton (Kevin Costner) őseinek felemelkedését mutatja be, míg a 6666 egy valóban létező legendás texasi ranch mindennapjait követi majd, néhány Yellowstone-mellékszereplőt is beillesztve a cselekménybe.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk