Taylor Sheridan munkássága

A cowboy, ha könnyezik

Film

Két forgatókönyv lehetséges. Taylor Sheridan csalhatatlan szimattal érzi a korszellem bukéját és meglelte a receptet, amelyet eddig csak kevesen alkalmaztak ebben a formában, viszont a kábeltévék és a streamingszolgáltatók által kielégítetlenül hagyott tömegek vadul szomjazzák azt.

A hatásos elegy részét képezi az Egyesült Államok kétes, múló dicsősége iránti diszkrét nosztalgia, a hagyományos amerikai férfivirtus halványulásának megéneklése és elsiratása, a Közép-Nyugat és a rozsdaövezet dicső napjainak és kiábrándító jelenének számbavétele. A másik lehetőség, hogy Sheridan olyannyira tanácstalan a mai polarizált, mély árkokkal szabdalt politikai játéktérben, hogy vaktában lövöldözve beletalált a decens partvidéki értelmiség kényes ízlésébe (ha másképp nem, hát felháborodás útján) és a Trump által feltüzelt „magukra hagyottak” indulataiba is, akik ideális egójukat (lásd a Yellowstone nagybirtokos klánja) és szomorú valóságukat is (A préri urai) felfedezhetik munkáiban (miközben az anyagi nehézségeket hírből sem ismerő Trump-párti véleményvezérek is örvendezhetnek).

A napszámos lantot ragad

Akármelyik verzió is az igaz, Sheridan sikerének titka talán pont az el nem köteleződés, a gesztusok gyakorlása és visszavonása mindkét oldal irányában. Mindenesetre a Yellowstone negyedik évadának nézőszámai magukért beszélnek: mind az évadnyitó, mind az évadzáró epizódok 8–9 milliós nézőszámokat produkáltak (újra nagy volt az izgalom a Nielsen tévésnézőszám-mérései körül, amelyek jelentősége egyre apad a streamingszolgáltatók térnyerésének árnyékában). Ezzel megközelítette a legnépszerűbb kábeltévés sorozatok értékeit (Trónok harca, Breaking Bad, Mad Men, The Walking Dead). Bár a kábeltévé aranykorának számaihoz képest ez elég kiábrándító (a Jóbarátok, a Seinfeld és a Cheers esetében 50–80 milliós volt a nézettség), a streamingsorozatok egyre zajosabb (és nonlinearitásuk miatt nehezebben mérhető) sikereinek fényében így is szép teljesítmény. A Yellowstone épp azoknak az ötvenes, fehér, férfi kábel-előfizetőknek imponál, akiket nem kell flancos és drága közösségimédia-kampányokkal feltüzelni egy-egy új sorozatra (sokan talán épp az otthoni karantén unalmában kattantak rá). Míg a kritika és a közösségi média az Utódlás körül forgolódott, a hasonlóan mocskos családi fenekedéssel hódító Yellowstone csendben gyűjtötte rajongóit. Sheridan a siker láttán már birodalomépítésben gondolkodik; két spinoff is készül a sorozathoz. Az 1883 a minden hájjal megkent John Dutton (Kevin Costner) őseinek felemelkedését mutatja be, míg a 6666 egy valóban létező legendás texasi ranch mindennapjait követi majd, néhány Yellowstone-mellékszereplőt is beillesztve a cselekménybe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.