Dokumentumfilm

A változás maga

Torsten Körner: Femokrácia

Kritika

Torsten Körner nem most kezdte a közelmúlt német történelmének feldolgozását. Az íróként és újságíróként is aktív filmes 2016-ban mutatkozott be Angela Merkelről szóló portréfilmjével (Angela Merkel – Die Unerwartete), majd 2017-ben filmet készített Németország és a világ közvéleményét akkor legjobban foglalkoztató menekültkrízis témájáról, amelynek kezelése kis híján Merkelt is bukásba sodorta (3 Tage im September).

Innentől fogva pedig mintha visszafelé fejtené fel Németország még élénk emlékezetét: filmre viszi az NDK utolsó évfordulóját (Palast der Gespenster – Der letzte Jahrestag der DDR, 2019) és megemlékezik Merkel elődjéről, Gerhard Schröderről (Gerhard Schröder – Beat the Drum, 2020).

Új filmjével folytatja a megkezdett tematikus ívet; gyakorlatilag bemutatja a Merkel hatalomra kerüléséig vezető utat. Filmje a történelem jelentőségének dokumentuma; Körner vallja, hogy a változás nem a semmiből hullik az ölünkbe. A változás nem egy esemény, hanem kumulatív folyamat, apró, egyenként talán észrevehetetlen tettek és történések eredménye, amelyeket a merev intézményi rendszerek és a konzervatív társadalmi és kulturális reflexek nagy erőkkel igyekeznek visszatartani. Ám ugyanezek a rugalmatlan rendszerek kitartó munkával (és olykor kudarcokkal) hajlíthatók. 2005-ben sokan meglepődtek Merkel megválasztásán; úgy tűnhetett, mintha a német politikában terpeszkedő szexizmus hirtelen köddé vált volna.

Akik így gondolkodtak, nem vették figyelembe, hogy Angela Merkel már hosszú évek óta keményen tepert és taktikázott a CDU-ban (ennek megkoronázása volt, amikor Helmut Kohlt is sikerült letaszítania a párt trónjáról). A legfelsőbb hatalom felé apróbb pozíciókon, a CDU szamárlétráján és kétkedő férfi kollégákon át vezetett az út. Azt is könnyű elfelejteni, hogy Merkel nem az első magas tisztséget betöltő nő a német politikai életben; őt a kancellárságig inkább a csendes szorgalom és a jó taktikai érzék vitte, nem a zajos ellenállás és a konok lázadás. Az ő politikai karrierje nagyjából Németország újraegyesítésétől indul, előtte már jó néhány karizmatikus nő tört utat (a dokumentumfilm eredeti német címe – Die Unbeugsamen – hajlíthatatlanokat jelent). Egyesek elbuktak, mások még mindig jelen vannak a politikában, de egyikük sem kapott annyi rivaldafényt, mint Angela Merkel. Más-más politikai zászló alatt munkálkodtak (Körner néha elcsábul a közös harc romantizálása felé), de közös bennük, hogy megágyaztak Merkelnek. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy női vezető egymagában nem törli el sem a politikai életben jelen lévő szexizmust, sem a mindennapi élet egyenlőtlenségeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.