Dokumentumfilm

A változás maga

Torsten Körner: Femokrácia

Kritika

Torsten Körner nem most kezdte a közelmúlt német történelmének feldolgozását. Az íróként és újságíróként is aktív filmes 2016-ban mutatkozott be Angela Merkelről szóló portréfilmjével (Angela Merkel – Die Unerwartete), majd 2017-ben filmet készített Németország és a világ közvéleményét akkor legjobban foglalkoztató menekültkrízis témájáról, amelynek kezelése kis híján Merkelt is bukásba sodorta (3 Tage im September).

Innentől fogva pedig mintha visszafelé fejtené fel Németország még élénk emlékezetét: filmre viszi az NDK utolsó évfordulóját (Palast der Gespenster – Der letzte Jahrestag der DDR, 2019) és megemlékezik Merkel elődjéről, Gerhard Schröderről (Gerhard Schröder – Beat the Drum, 2020).

Új filmjével folytatja a megkezdett tematikus ívet; gyakorlatilag bemutatja a Merkel hatalomra kerüléséig vezető utat. Filmje a történelem jelentőségének dokumentuma; Körner vallja, hogy a változás nem a semmiből hullik az ölünkbe. A változás nem egy esemény, hanem kumulatív folyamat, apró, egyenként talán észrevehetetlen tettek és történések eredménye, amelyeket a merev intézményi rendszerek és a konzervatív társadalmi és kulturális reflexek nagy erőkkel igyekeznek visszatartani. Ám ugyanezek a rugalmatlan rendszerek kitartó munkával (és olykor kudarcokkal) hajlíthatók. 2005-ben sokan meglepődtek Merkel megválasztásán; úgy tűnhetett, mintha a német politikában terpeszkedő szexizmus hirtelen köddé vált volna.

Akik így gondolkodtak, nem vették figyelembe, hogy Angela Merkel már hosszú évek óta keményen tepert és taktikázott a CDU-ban (ennek megkoronázása volt, amikor Helmut Kohlt is sikerült letaszítania a párt trónjáról). A legfelsőbb hatalom felé apróbb pozíciókon, a CDU szamárlétráján és kétkedő férfi kollégákon át vezetett az út. Azt is könnyű elfelejteni, hogy Merkel nem az első magas tisztséget betöltő nő a német politikai életben; őt a kancellárságig inkább a csendes szorgalom és a jó taktikai érzék vitte, nem a zajos ellenállás és a konok lázadás. Az ő politikai karrierje nagyjából Németország újraegyesítésétől indul, előtte már jó néhány karizmatikus nő tört utat (a dokumentumfilm eredeti német címe – Die Unbeugsamen – hajlíthatatlanokat jelent). Egyesek elbuktak, mások még mindig jelen vannak a politikában, de egyikük sem kapott annyi rivaldafényt, mint Angela Merkel. Más-más politikai zászló alatt munkálkodtak (Körner néha elcsábul a közös harc romantizálása felé), de közös bennük, hogy megágyaztak Merkelnek. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy női vezető egymagában nem törli el sem a politikai életben jelen lévő szexizmust, sem a mindennapi élet egyenlőtlenségeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.