Dokumentumfilm

A változás maga

Torsten Körner: Femokrácia

Kritika

Torsten Körner nem most kezdte a közelmúlt német történelmének feldolgozását. Az íróként és újságíróként is aktív filmes 2016-ban mutatkozott be Angela Merkelről szóló portréfilmjével (Angela Merkel – Die Unerwartete), majd 2017-ben filmet készített Németország és a világ közvéleményét akkor legjobban foglalkoztató menekültkrízis témájáról, amelynek kezelése kis híján Merkelt is bukásba sodorta (3 Tage im September).

Innentől fogva pedig mintha visszafelé fejtené fel Németország még élénk emlékezetét: filmre viszi az NDK utolsó évfordulóját (Palast der Gespenster – Der letzte Jahrestag der DDR, 2019) és megemlékezik Merkel elődjéről, Gerhard Schröderről (Gerhard Schröder – Beat the Drum, 2020).

Új filmjével folytatja a megkezdett tematikus ívet; gyakorlatilag bemutatja a Merkel hatalomra kerüléséig vezető utat. Filmje a történelem jelentőségének dokumentuma; Körner vallja, hogy a változás nem a semmiből hullik az ölünkbe. A változás nem egy esemény, hanem kumulatív folyamat, apró, egyenként talán észrevehetetlen tettek és történések eredménye, amelyeket a merev intézményi rendszerek és a konzervatív társadalmi és kulturális reflexek nagy erőkkel igyekeznek visszatartani. Ám ugyanezek a rugalmatlan rendszerek kitartó munkával (és olykor kudarcokkal) hajlíthatók. 2005-ben sokan meglepődtek Merkel megválasztásán; úgy tűnhetett, mintha a német politikában terpeszkedő szexizmus hirtelen köddé vált volna.

Akik így gondolkodtak, nem vették figyelembe, hogy Angela Merkel már hosszú évek óta keményen tepert és taktikázott a CDU-ban (ennek megkoronázása volt, amikor Helmut Kohlt is sikerült letaszítania a párt trónjáról). A legfelsőbb hatalom felé apróbb pozíciókon, a CDU szamárlétráján és kétkedő férfi kollégákon át vezetett az út. Azt is könnyű elfelejteni, hogy Merkel nem az első magas tisztséget betöltő nő a német politikai életben; őt a kancellárságig inkább a csendes szorgalom és a jó taktikai érzék vitte, nem a zajos ellenállás és a konok lázadás. Az ő politikai karrierje nagyjából Németország újraegyesítésétől indul, előtte már jó néhány karizmatikus nő tört utat (a dokumentumfilm eredeti német címe – Die Unbeugsamen – hajlíthatatlanokat jelent). Egyesek elbuktak, mások még mindig jelen vannak a politikában, de egyikük sem kapott annyi rivaldafényt, mint Angela Merkel. Más-más politikai zászló alatt munkálkodtak (Körner néha elcsábul a közös harc romantizálása felé), de közös bennük, hogy megágyaztak Merkelnek. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy női vezető egymagában nem törli el sem a politikai életben jelen lévő szexizmust, sem a mindennapi élet egyenlőtlenségeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.