Bacsadi Zsófia

A társművészetek és médiumok találkozása mindig felvillanyozó és segíthet abban is, hogy egyikről vagy másikról új ismereteket szerezhessünk, vagy más megvilágításból tekinthessünk rájuk.

E „trópusi melodráma” alaphelyzete megtévesztően egyszerű. Az ötvenes évek Rio de Janeirójában két nővér, Guida (Julia Stockler) és Eurídice (Carol Duarte) a családi szégyen és zsarnoki apjuk dühe folytán évtizedekre elszakadnak egymástól. Életüket ugyanabban a városban, de a társadalom különböző szintjein élik le, anélkül, hogy összetalálkoznának – eközben pedig Guida rendületlenül írja sohasem kézbesített leveleit testvéréhez.

Az, hogy a jó filmkritikus, filmteoretikus egyben a film szerelmese is (lásd még ciné­phile), kimondva magától értetődőnek tetszik, de keveset emlegetik mint a kiváló mesterségbeli tudás egyik elengedhetetlen összetevőjét. A jó filmkritikus egyben filmet nézni és filmet szeretni is tanít – a legszerencsésebb esetben pedig olyasmit fed fel a néző számára, ami számára láthatatlan volt addig. A jó filmkritikus avatott szem, mely segít meglátni a nem láthatót, az egyből nem megláthatót.