Tévésorozat

Teherán

Mikrofilm

Moshe Zonder ambiciózus kémsorozata sokat vállal. Erősíteni az iráni–izraeli kapcsolatokat, betölteni a Homeland hagyta űrt, és persze heroikus színekben feltüntetni a Moszadot. Az első szándék a legérdekesebb.

A főszereplő Tamar Rabinyan, a Moszad ügynöke Teheránba érkezik, hogy megcsáklyázza Irán nukleáris fejlesztési programját. A nő családja korábban Iránból költözött Izraelbe, ezért rokoni és érzelmi szálak is fűzik az országhoz – sorsa jobban összefonódik az ott lakókéval, mint amennyire ő maga vagy felettesei szeretnék. A sorozat egy szinte elviselhetetlenül feszült politikai és társadalmi közegbe érkezett: éppen az idei nyári bemutatásakor robbanások rázták meg az iráni Natanz urándúsító központot, amivel a teheráni vezetés Izraelt gyanúsítja, a két ország között egy ideje már kiberháború zajlik. A Teherán érzékeny e bonyolult államközi viszonyrendszer nüanszaira, de nem tud szabadulni az „Izrael mint a közel-keleti civilizáció és szabadság őre” képtől sem.

Ahogy az országban egyszerre idegen és ismerős Tamar (az őt játszó Niv Sultan végig kiismerhetetlen marad) felfedezi Teheránt, szokatlanul komplex kép tárul elénk a helyiekről. Az ügynök izgalmas ellenpontja Faraz, az iráni titkosszolgálat embere (Shaun Toub parádés alakításában), aki felesége és országa iránti lojalitása között vergődik. A cselekményt hatásos, de teljességgel képtelen fordulatok teszik izgalmassá, és bár a kezdeti lendület pár epizód után kissé megcsappan, a Teherán kísérteties aktualitásával és feszességével lebilincseli a nézőt. Csak a naivitás és az érzelgősség zavar bele néha a képbe.

 

Elérhető az Apple TV+-on

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.