Tévésorozat

Teherán

Mikrofilm

Moshe Zonder ambiciózus kémsorozata sokat vállal. Erősíteni az iráni–izraeli kapcsolatokat, betölteni a Homeland hagyta űrt, és persze heroikus színekben feltüntetni a Moszadot. Az első szándék a legérdekesebb.

A főszereplő Tamar Rabinyan, a Moszad ügynöke Teheránba érkezik, hogy megcsáklyázza Irán nukleáris fejlesztési programját. A nő családja korábban Iránból költözött Izraelbe, ezért rokoni és érzelmi szálak is fűzik az országhoz – sorsa jobban összefonódik az ott lakókéval, mint amennyire ő maga vagy felettesei szeretnék. A sorozat egy szinte elviselhetetlenül feszült politikai és társadalmi közegbe érkezett: éppen az idei nyári bemutatásakor robbanások rázták meg az iráni Natanz urándúsító központot, amivel a teheráni vezetés Izraelt gyanúsítja, a két ország között egy ideje már kiberháború zajlik. A Teherán érzékeny e bonyolult államközi viszonyrendszer nüanszaira, de nem tud szabadulni az „Izrael mint a közel-keleti civilizáció és szabadság őre” képtől sem.

Ahogy az országban egyszerre idegen és ismerős Tamar (az őt játszó Niv Sultan végig kiismerhetetlen marad) felfedezi Teheránt, szokatlanul komplex kép tárul elénk a helyiekről. Az ügynök izgalmas ellenpontja Faraz, az iráni titkosszolgálat embere (Shaun Toub parádés alakításában), aki felesége és országa iránti lojalitása között vergődik. A cselekményt hatásos, de teljességgel képtelen fordulatok teszik izgalmassá, és bár a kezdeti lendület pár epizód után kissé megcsappan, a Teherán kísérteties aktualitásával és feszességével lebilincseli a nézőt. Csak a naivitás és az érzelgősség zavar bele néha a képbe.

 

Elérhető az Apple TV+-on

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.