VERZIÓ - Dokumentumfilm

Ébredj a Marson

Mikrofilm

Rejtélyes betegség terjed a Svédországban letelepedési engedélyre váró traumatizált gyerekek között. Az orvosok jobb kifejezés híján „rezignációs szindrómaként” emlegetik a katatón állapotot, amelybe a betegek süllyednek, feltehetően azért, hogy kizárják tudatukból a megpróbáltatásokat. Gyógyír nincs, sok gyerek és kamasz évekre kómába esik. A Koszovóból Svédországba menekült Demiri család két lánygyermeke is beteg – nem tudnak szüleik féltő gondoskodásáról, a bevándorlási hivatal hideg részvétlenségéről és a svéd tanárok és gyerekorvosok együttérzéséről. Öccsük, Furkan eközben másfajta szabaduláson töri a fejét: használt autóalkatrészekből űrhajót épít, amellyel reményei szerint visszahozhatja „a Marson rekedt” testvéreit.

Dea Gjinovci ezt a két gyökeresen eltérő szálat – a részvéttől sem mentes, nyomasztó valóságot és a sci-fitől ihletett, neonfényes fantáziát – igyekszik egybeszőni szívmelengető dokumentumfilmjében. Legjobb pillanataiban sikerül megragadnia a vágyott új haza hidegségét és melegségét (ez Maxime Kathari gyönyörű képeinek érdeme is), valamint a bizonytalanság és múltbeli traumák közepette is összetartó család napi rutinját. A végeláthatatlan sorban állás, a kedélyes vacsorák és az öntudatlan Ibadeta és Djeneta mosdatásának keresetlen képei azonban nehezen békíthetők össze a szinte játékfilmes megformáltságú Mars-misszióval – bár értjük a metaforát. Furkan is csak a maga módján menekül az elviselhetetlen valóság elől. Gjinovci nem bízza rá teljesen a filmjét a szeretnivaló és erős Demiri családra, pedig ők egyedül még sűrűbbé és erőteljesebbé tették volna.

Figyelmébe ajánljuk

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.