SZEMREVALÓ

Gipsy Queen

Mikrofilm

Hüseyin Tabak bokszfilmje nem újítja meg a műfajt, de szociálisan érzékeny csavart ad neki azzal, hogy a Rockyval rokon, igyekvő kitaszított szerepében egy egyedül­álló roma anyát látunk. Ali román bevándorló Hamburgban, aki bármilyen szutykos alkalmi munkát elvállal, hogy eltarthassa két iskolás gyerekét. Nem ilyen reménytelenül kezdte: bokszedző apja sokáig tanította, hogy profi válhasson belőle, de simán kitagadta, amikor házasságon kívül szülte meg kislányát és kisfiát.

Tabak sokkal tudatosabban ötvözi a társadalmi problémákat a sporttematikával, mint a hagyományos bokszfilmek többsége, s könyörtelenül kijelöli a határokat: hiába lobog Aliban a tűz (Alina Șerban szenvedéllyel és földközelien játszik), a nyomor visszahúzza, a kor és a kihagyott évek nem engedik egyenesen a csúcsra törni. Még egy bokszfilmtől is szokatlan naturalizmussal bemutatott végső meccs eredményét sem ismerjük meg – csak annyit tudunk, hogy ha Ali áldozatot is hozott, az nem volt hiába. Tabak sokszor enged a szigorából: ilyenkor megjelenik a halott apa fátyolos tekintetű szelleme, animált pillangók és Ali némileg sztereotip múltja színes szoknyákban, édesbús dallamokra mulató roma asszonyokkal. A nézők jobban járnak, amikor marad a fassbinderi formulánál, miszerint Hamburgban az élet nem könnyű, de a szeretet azért nem halt meg teljesen. Alit hozzá hasonlóan kisiklott életű, szerethető németek veszik körül (Tobias Moretti remekel a Bundesliga-hajú edző szerepében) – a realizmus szele épp csak annyira legyint meg, hogy elgondolkodjunk, de ne érezzük magunkat kellemetlenül.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.