Tévésorozat

A harmadik nap

Mikrofilm

Osea apró sziget nem messze Essex partjaitól, keskeny földsáv kapcsolja össze a szárazfölddel, mely csak apálykor bukkan elő a víz alól. Az ilyen környezet szinte kameráért kiált – ezt használta ki Felix Barrett és Dennis Kelly.

A harmadik nap különös, olykor dühítően sablonos audiovizuális kísérlet: egy hagyományos minisorozat, két egymástól független félre bontva. Az egyikben egy múltbeli traumától gyötört volt szociális munkás (Jude Law), a másikban egy egyedülálló anya (Naomie Harris) járja saját poklát a szigeten. A két felet pedig egy élőben közvetített, egyetlen folyamatos beállításban felvett, 12 órás filmszörnyeteg választja el, melyben a stáb megszakítás nélkül prezentálja a bizarr osea-i iszonyatot. Az egész vállalkozásban ez az audiovizuális kísérlet a legizgalmasabb, maga a sorozat ugyan lebilincselő, de képtelen szabadulni a jóval feszesebb és a szappanoperai fordulatoknak szilárdan ellenálló Fehér éjszakák hatásától (amely utóbbi pedig A vesszőből font ember adósa). Barrett és Kelly minden energiájukat a miliőfestésre használják: lépten-nyomon nyugtalanító maszkokba, rituálisan felkoncolt állatokba és látomásokba botlunk. Jude Law ugyan kitesz magáért az összezavarodott, dühös Sam szerepében, de ő is nehezen tud kitörni a funkcionális közönséghelyettesítő pozíciójából. A néző érzékeit lebénító, alaposan megtervezett látvány ugyan sokáig eltereli a figyelmet a cselekményben tátongó lyukakról, de a legkiábrándítóbb mégis az, ahogy a készítők feloldják a sorozat sármját adó lebegtetett misztikumot.

 

Elérhető az HBO GO-n

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.