Osea apró sziget nem messze Essex partjaitól, keskeny földsáv kapcsolja össze a szárazfölddel, mely csak apálykor bukkan elő a víz alól. Az ilyen környezet szinte kameráért kiált – ezt használta ki Felix Barrett és Dennis Kelly.
A harmadik nap különös, olykor dühítően sablonos audiovizuális kísérlet: egy hagyományos minisorozat, két egymástól független félre bontva. Az egyikben egy múltbeli traumától gyötört volt szociális munkás (Jude Law), a másikban egy egyedülálló anya (Naomie Harris) járja saját poklát a szigeten. A két felet pedig egy élőben közvetített, egyetlen folyamatos beállításban felvett, 12 órás filmszörnyeteg választja el, melyben a stáb megszakítás nélkül prezentálja a bizarr osea-i iszonyatot. Az egész vállalkozásban ez az audiovizuális kísérlet a legizgalmasabb, maga a sorozat ugyan lebilincselő, de képtelen szabadulni a jóval feszesebb és a szappanoperai fordulatoknak szilárdan ellenálló Fehér éjszakák hatásától (amely utóbbi pedig A vesszőből font ember adósa). Barrett és Kelly minden energiájukat a miliőfestésre használják: lépten-nyomon nyugtalanító maszkokba, rituálisan felkoncolt állatokba és látomásokba botlunk. Jude Law ugyan kitesz magáért az összezavarodott, dühös Sam szerepében, de ő is nehezen tud kitörni a funkcionális közönséghelyettesítő pozíciójából. A néző érzékeit lebénító, alaposan megtervezett látvány ugyan sokáig eltereli a figyelmet a cselekményben tátongó lyukakról, de a legkiábrándítóbb mégis az, ahogy a készítők feloldják a sorozat sármját adó lebegtetett misztikumot.
Elérhető az HBO GO-n
