Armando Iannucci filmje fergeteges és életvidám Dickens-adaptáció, mely hűséges alapanyagához, de pimaszul ki is forgatja, ahol tudja. A rendező ragaszkodik Az alelnökben és a The Thick of Itben tökélyre fejlesztett fanyar humorához, de több szeretettel közelít szereplőihez.
A film magát az írást helyezi a történet középpontjába, az ifjú Copperfield (Dev Patel) maga meséli és írja újra meg újra életét. A Bildungsroman szerkezetről nem mondunk le, a tét, hogy a nehéz sorsú fiatalember úriemberré érjen és végre (szó szerint) nevet szerezzen magának. Iannucci burjánzó, szinte mágikus realista gyönyörrel teszi aktuálissá Copperfield Dávid történetét, akit ugyanúgy a kizsákmányolás, a szegényekkel szembeni megvetés tart vissza a kiteljesedéstől, mint mai társait – felszabadulást pedig hasonlóképp a szolidaritástól és vérrokonságon túlmutató összetartástól várhat. A személyiségét formáló hóbortos, elrajzolt figurákat a brit színjátszás krémje kelti életre (Benedict Wong, Peter Capaldi, Tilda Swinton, Rosalind Eleazar, Nikki Amuka-Bird, Ben Whishaw). Az anakronisztikusnak tetsző etnikai sokszínűség olyan színészeknek is teret ad, akik hagyományos Dickens-adaptáció közelébe sem kerülnének és plusz humorforrásként, szatirikus rétegként is kiválóan működik (akárcsak az amerikai Hamiltonban). Iannucci mesterien játszik a metafikcióval, az (önélet)írást és az emlékezést vizuális trükkökkel teszi explicitté, de sosem hagyja, hogy a cselekményt átitató gyermeki rácsodálkozás az önreflexió közepette elillanjon.
Forgalmazza a Vertigo Média
