Film

David Copperfield rendkívüli élete

Mikrofilm

Armando Iannucci filmje fergeteges és életvidám Dickens-adaptáció, mely hűséges alapanyagához, de pimaszul ki is forgatja, ahol tudja. A rendező ragaszkodik Az alelnökben és a The Thick of Itben tökélyre fejlesztett fanyar humorához, de több szeretettel közelít szereplőihez.

A film magát az írást helyezi a történet középpontjába, az ifjú Copperfield (Dev Patel) maga meséli és írja újra meg újra életét. A Bildungsroman szerkezetről nem mondunk le, a tét, hogy a nehéz sorsú fiatalember úriemberré érjen és végre (szó szerint) nevet szerezzen magának. Iannucci burjánzó, szinte mágikus realista gyönyörrel teszi aktuálissá Copperfield Dávid történetét, akit ugyanúgy a kizsákmányolás, a szegényekkel szembeni megvetés tart vissza a kiteljesedéstől, mint mai társait – felszabadulást pedig hasonlóképp a szolidaritástól és vérrokonságon túlmutató összetartástól várhat. A személyiségét formáló hóbortos, elrajzolt figurákat a brit színjátszás krémje kelti életre (Benedict Wong, Peter Capaldi, Tilda Swinton, Rosalind Eleazar, Nikki Amuka-Bird, Ben Whishaw). Az anakronisztikusnak tetsző etnikai sokszínűség olyan színészeknek is teret ad, akik hagyományos Dickens-adaptáció közelébe sem kerülnének és plusz humorforrásként, szatirikus rétegként is kiválóan működik (akárcsak az amerikai Hamiltonban). Iannucci mesterien játszik a metafikcióval, az (önélet)írást és az emlékezést vizuális trükkökkel teszi explicitté, de sosem hagyja, hogy a cselekményt átitató gyermeki rácsodálkozás az önreflexió közepette elillanjon.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.