A Netflixnek hála virágkorát éli a true crime, amelynek darabjai főként a sorozatgyilkosok iránti perverz kíváncsiságot elégítik ki. Még ha elegendő figyelmet is kap az elkövető, illetve az áldozatok családi háttere vagy a társadalmi környezet, a véres részletek azért kellő szemléletességgel tárulnak elénk. Az ITV Des című sorozata épp ellentétes utat követ: szinte csak szavakkal írja le a tárgyául szolgáló gyomorforgatóan groteszk gyilkosságsorozatot.
A skót exrendőr, Dennis Nilsen 1978 és 1983 között legalább tizenkét fiatal férfit gyilkolt meg Londonban. A 80-as évek lakhatási krízisének legsérülékenyebb áldozatai közül válogatott, hajléktalan droghasználókat és melegeket csalt fel a lakására, ahol megfojtotta őket, a holttestek darabjait pedig elégette vagy a vécén húzta le. Évekig észrevétlenül ölt, egy dugulás buktatja le, ő pedig nem különösebben tiltakozik letartóztatása ellen – ezzel indul a sorozat is. David Tennant vérfagyasztó fegyelmezettséggel játssza Nilsent, akit látszólag hidegen hagy a nyomozás, de titokban szomjazza a figyelmet. Az ő meleg, empatikus tükörképe Daniel Mays, aki az ügyet felderítő nyomozóként keserves lassúsággal hullik darabokra. Az írók Brian Masters Nilsen-életrajza alapján dolgoztak (ő maga is megjelenik becsvágyó Capote-aspiránsként), a könyv maga is érzékeny a társadalmi nüanszokra (Thatcher részvétlensége bűnsegéd a gyilkosságokban) és a kor homofób reflexeire. A Des feszült, lidérces dráma, alkotóit mégis jobban érdekli az áldozatok iránti részvét, mint a gyilkos torz lelke.
Elérhető az HBO-n
