Tévésorozat

A farkas gyermekei

Mikrofilm

Bár az alkotója Aaron Guzikowski, a sorozat erősen viseli a producer Ridley Scott kézjegyét, sajnos kevésbé a Szárnyas fejvadász, mint inkább a Prometheus és az Alien: Covenant nyomait.

A sorozat elején két android – a Scott szerette megtévesztően kedélyes, de nyugtalanító fajtából – egy meddő bolygón landol, ahol magzatcsírákból hat gyermeket növesztenek. Évek múlva csak egyetlen él és a látszólag érzelemmentes Anya és Apa egyre frusztráltabb lesz, látva missziójuk kudarcát. A gondoskodásra programozott Anya áramköreibe temetett pusztító ösztön is előtörni látszik. Az embergyermekek nem sok azonosulási potenciált hordoznak, paradox módon a két android esetlen dinamikája és furcsa érzelemmimikrije nyújt némi kárpótlást. Izgalmas az is, ahogy a technológiai fejlődés koronái a puritán telepesekhez illő problémákkal küszködnek, de könnyen belátható, hogy ez sovány alapanyag egy egész évadhoz. Az alkotók ekkor vezetik be a Földet elpusztító vallásháború párhuzamos szálát, ami egy egész hajónyi semmitmondó, szürke emberi figurát is magával hoz. A cselekmény kiszélesedésével meghökkentő módon a sorozat csak tovább szürkül – Dariusz Wolski már megszokott fakított, monokróm, poros tájait hasonlóan fakó figurák kezdik benépesíteni. A tempó is lassul, különösen az első két epizód fejvesztett sebességéhez képest. A növekvő érdektelenséget ellensúlyozandó, mélyre nyúlunk a klasszikus sci-fi kliséhalmazában: előkerülnek a robotika alaptörvényei, egy hi-tech alapokon nyugvó dzsihád, egy terméketlen bolygón megjelenő messiás…

Elérhető az HBO GO-n

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.