Bacsadi Zsófia

A gyűlölet nem vész el, csak átalakul. Könnyű erről elfeledkezni, amikor már Budapesten is tömegrendezvénnyé nőtt a Pride, mamutcégek saját kamionokkal hirdetik, hogy sokszínűek és befogadók (miközben a vállalati kultúrá­ban – a földrajzi fekvés függvényében – virágoznak a burkoltabb-egyenesebb homo-, transz- és egyéb fóbiák), tőlünk nyugatabbra pedig a politikusok is visszatérő vendégei a parádéknak.

Jóval kevesebb titka és több humora volt, mint azt sokan gondolják, ugyanakkor horrorrendezőnek sem volt utolsó.

A jó ideje már szabad szemmel is látható demográfiai folyamatok (lásd öregedő nyugati társadalmak, hosszabb várható élettartam, kitolódó aktív életkor) még mindig kevéssé látszanak megihletni a sorozatokat és filmeket, különösen, ha a szerelem (vagy ne adj’ isten a szex) is felüti ocsmány fejét a környéken.

Eve (Sandra Oh) a John le Carré-féle alacsony lángon égő kémhagyomány örököseként egy íróasztal mellől igyekszik megmenteni a világot az MI5 kötelékében. Munkáját és házasságát is egyfajta derűs unalom jellemzi, mígnem megérzéseinek és női pszichopaták iránti titkos megszállottságának hála egy Villanelle nevű nemzetközi hatáskörű bérgyilkos (Jodie Comer) nyomára bukkan.