Bacsadi Zsófia

A jó ideje már szabad szemmel is látható demográfiai folyamatok (lásd öregedő nyugati társadalmak, hosszabb várható élettartam, kitolódó aktív életkor) még mindig kevéssé látszanak megihletni a sorozatokat és filmeket, különösen, ha a szerelem (vagy ne adj’ isten a szex) is felüti ocsmány fejét a környéken.

Eve (Sandra Oh) a John le Carré-féle alacsony lángon égő kémhagyomány örököseként egy íróasztal mellől igyekszik megmenteni a világot az MI5 kötelékében. Munkáját és házasságát is egyfajta derűs unalom jellemzi, mígnem megérzéseinek és női pszichopaták iránti titkos megszállottságának hála egy Villanelle nevű nemzetközi hatáskörű bérgyilkos (Jodie Comer) nyomára bukkan.

Az eredeti német cím (Aus dem Nichts) valami olyasmire utal, ami váratlanul, a semmiből érkezik, de kikerülhetetlen hatása van.

Tényleg az a szuperhősfilmek főfunkciója, hogy valamilyen közös, univerzális tapasztalatot énekeljenek meg? Hogy a görög mitológia héroszainak és a nyugat-európai népmesék hőseinek örökösei legyenek? Ezek volnának az univerzalitás mércéi?