Tévétorrent

Október végén

Daniel Brocklehurst: Come Home

Tévétorrent

A jó ideje már szabad szemmel is látható demográfiai folyamatok (lásd öregedő nyugati társadalmak, hosszabb várható élettartam, kitolódó aktív életkor) még mindig kevéssé látszanak megihletni a sorozatokat és filmeket, különösen, ha a szerelem (vagy ne adj’ isten a szex) is felüti ocsmány fejét a környéken.

A fikció középkorúak szerelmi életét övező hallgatása mintha tükrözné a társadalom jobbára prűd, elzárkózó attitűdjét. A legkevesebb pironkodással és a legkevésbé fotogén szereplőkkel még mindig a britek közelítenek a láthatatlan társadalmi valósághoz (Táncterápia vagy a sorozatok között a Mum és a Last Tango in Halifax).

Daniel Brocklehurst nem csak a fent említett profán tabura építi fel lefegyverzően hétköznapi, mégis kiszámíthatatlan minisorozatát. A bumfordi, jóravaló Greget (a szokott intenzitását ezúttal gyengédségre cserélő Christopher Eccleston) egy napon három gyerekükkel magára hagyja felesége. Az asszony nem magyarázkodik, és a gyerekek elhelyezésével sem törődik.

A sorozat eleinte klausztrofób módon bezárja a nézőt Greg perspektívájába, lehetetlenné téve, hogy ne érezzünk együtt a szerelmet újra ügyetlenül keresgélő, egyedülálló apával. Mire a néző már valóban olyan dühös és tanácstalan, mint Greg, Brocklehurst megnyitja nekünk az addig láthatatlan Marie nézőpontját is (a Deadwoodból vagy éppenséggel a Kemény motorosokból ismerős Paula Malcolmson ugyancsak diszkrét, ám szerfelett hatásos előadásában). És ekkor válik világossá, hogy a Come Home milyen körültekintően kerüli az ítélkezést. Társadalmi tabuk és nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák egész hálózata bontakozik ki a gyermekeit elhagyó „rossz” anyával, a terhességgel zsaroló, de a családot minden elé helyező apával, középkorúak liezonjaival és a családjogi rendszer hiányosságaival. A mindig új narratív oldalhajtásokat növesztő dráma pedig olyan természetességgel bontakozik ki, hogy a néző egészen zavarba jön tőle. Minden új fordulatban ott rejtőzik a pátosz lehetősége, de helyette csak szorongató, ám sohasem könyörtelen realizmust kapunk.

A Come Home lassan bújik a bőrünk alá, ha nem figyelünk, észre sem vesszük, hogyan vesz le a lábunkról.

Magyar felirat: kissadam

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.