Tévétorrent

The Crossing

Tévétorrent

Azt akarja ez széria is, mint a Lost vagy A hátrahagyottak: egy jól kigondolt rejtéllyel megfogni a közönséget, és lassan lepergő információmorzsákkal, hétről hétre folyó találgatásokkal összekovácsolni belőlük valaminő online fórumot, ahol a teóriagyártás közepette egyre kevesebb figyelem jut a narratív hiányosságokra. Csakhogy a Lost óta már sok ilyen hétről hétre építkező (és közben szanaszét folyó) rejtélyt láttunk, és sajnos ez is csak egy korrekt, de érdektelen próbálkozásnak tűnik, ami talán meg sem éri, hogy minden elindított szálát elvarrhassa.

Egy oregoni kisvárosban partra mos a tenger 47 túlélőt, akik töredezett és teátrálisan előadott beszámolóik alapján a jövőből érkeztek, ahol háború, sőt népirtás zajlik: egy genetikailag módosított, „felsőbbrendű” embercsoport mesterséges vírussal tizedeli a „közönségeseket”.

A sorozat szinte egyáltalán nem építkezik; azonnal elhinti a rejtélymorzsákat, és több szálon kezdi futtatni a cselekményt, ami viszont olyannyira lefoglalja a készítőket, hogy a szereplők megrajzolására, árnyalására nem futja már; a motivációk homályban maradnak, a jellemeket néhány agyonhasznált klisé helyettesíti. Nehéz is szabadulni az érzéstől, hogy csak unalmas embereket nézünk, akik észszerűtlen dolgokat csinálnak. Pedig volna fantázia a kissé szájbarágós menekült-metaforában is, hiszen ahogy a múlt, úgy a jövő is egy idegen ország – a lakóinak integrálása ugyanolyan kihívás. Sajnos a készítőket sokkal jobban érdekli a kormányzati összeesküvés építgetése, de az izgalom abból is hiányzik.

Magyar felirat: LXS (5i)

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).