Film

Kszi, Simon

Film

Az LMBT-témájú filmek többsége jobbára csak a keserves, szégyenteljes előbújásról szól. Az elfojtásról, az abuzív szülőkről és a társadalom megvetéséről szóló műveket elnézve valós igényként merülhet fel, hogy készüljön végre egy könnyed, hétköznapi film, amelyben egy meleg fiú úgy csetlik-botlik, ahogy azt az átlag rom-komokban meg közepesen giccses tinifilmekben szokás. Nos, a Kszi, Simon mindezt többszörösen is túlszárnyalja.

Igaz, Greg Berlanti is a coming outot teszi a történet vezérfonalává, de olyan érzelmi intelligenciával, friss humorral és arányérzékkel dolgozik, hogy arról csak a néhai John Hughes (Tizenhat szál gyertya, Nulladik óra, Meglógtam a Ferrarival), a 80-as évek középiskolai miliőjének krónikása juthat eszünkbe. Berlanti erőlködés és modorosság nélkül éri el azt, amivel sok sorozat küzd (Riverdale, 13 okom volt, Hea­thers): reprodukálni Hughes szinte enciklopédikus korrajzát egy évtized tinikultúrájáról. Simon és barátai mindent megtapasztalnak az on- és offline zaklatástól kezdve, a hétköznapi rasszizmuson át az amerikai középiskolák sajátos bulizási szokásaiig. A Kszi, Simon nem szerelmesedik bele önnön fontosságába – végig megtartja egyszerű, de ötletes narratív ívét (Simon nyomoz titkos meleg levelezőpartnere után, és a három lehetséges jelölt kilétének megfelelően változik kissé a cselekmény is.) A film szelíden, néha egy kis giccsel tanítgat, de a természetes színészi játék, a keresetlen romantika és a hasonló témájú amerikai filmektől szokatlan diszkrét önirónia ellensúlyozza az apró hibákat.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."