Az LMBT-témájú filmek többsége jobbára csak a keserves, szégyenteljes előbújásról szól. Az elfojtásról, az abuzív szülőkről és a társadalom megvetéséről szóló műveket elnézve valós igényként merülhet fel, hogy készüljön végre egy könnyed, hétköznapi film, amelyben egy meleg fiú úgy csetlik-botlik, ahogy azt az átlag rom-komokban meg közepesen giccses tinifilmekben szokás. Nos, a Kszi, Simon mindezt többszörösen is túlszárnyalja.
Igaz, Greg Berlanti is a coming outot teszi a történet vezérfonalává, de olyan érzelmi intelligenciával, friss humorral és arányérzékkel dolgozik, hogy arról csak a néhai John Hughes (Tizenhat szál gyertya, Nulladik óra, Meglógtam a Ferrarival), a 80-as évek középiskolai miliőjének krónikása juthat eszünkbe. Berlanti erőlködés és modorosság nélkül éri el azt, amivel sok sorozat küzd (Riverdale, 13 okom volt, Heathers): reprodukálni Hughes szinte enciklopédikus korrajzát egy évtized tinikultúrájáról. Simon és barátai mindent megtapasztalnak az on- és offline zaklatástól kezdve, a hétköznapi rasszizmuson át az amerikai középiskolák sajátos bulizási szokásaiig. A Kszi, Simon nem szerelmesedik bele önnön fontosságába – végig megtartja egyszerű, de ötletes narratív ívét (Simon nyomoz titkos meleg levelezőpartnere után, és a három lehetséges jelölt kilétének megfelelően változik kissé a cselekmény is.) A film szelíden, néha egy kis giccsel tanítgat, de a természetes színészi játék, a keresetlen romantika és a hasonló témájú amerikai filmektől szokatlan diszkrét önirónia ellensúlyozza az apró hibákat.
Forgalmazza a Fórum Hungary
