Tévétorrent

Everything Sucks!

Tévétorrent

Vége, megöregedtünk, a 90-es évek (mármint az évtized amerikai változata) is a gátlástalan nosztalgia martaléka. Ahogy a Stranger Things parazitaként rátelepedett a 80-as évek popkultúrájára, úgy az Everything Sucks! is bekebelezi a bő farmergatyákat, az MTV-t, a videókölcsönzőket és a butus tinisorozatokat.

Az első szerelemmel, a beilleszkedéssel és a gimis rivalizálással megejtett, unásig ismert viaskodás ezúttal az oregoni Boringban játszódik, ahol az elsős Luke csatlakozik az iskolai filmklubhoz, és ugyanazzal a lendülettel szerelmes lesz Kate-be, az igazgató lányába.

A sorozat döcögősen indul, a bájosan szabálytalan gyerekszínészek alakításai csikorgósak kissé, de az optimista igyekezet és a derűs ügyetlenség valahogy nem engedi el a nézőt. Az első pár epizódban felhalmozott coming-of-age klisék után a történetszálak idővel frissítően váratlan fordulatokat vesznek.

Kate-et ugyanis sokkal jobban érdekli Luke-nál a suli méhkirálynője a rivális drámaklubból. A széria egészen felnőtt módon alakítja a szerelmi háromszöget, amit a gyengédség, a birtoklásvágy és a kirekesztéstől való félelem egyaránt formálnak. Így esik, hogy a narratív ügyetlenkedések és a valószínűtlen fordulatok ellenére egy nagyon megható és érett fiú-lány barátság sül ki a dologból. Bár a mellékszereplők többségét az írók magukra hagyják, illetve puszta poénforrásként használják, de kellemes meglepetés Luke és Kate egyedülálló szüleinek megindító szerelmi szála. Az Everything Sucks! esetlenségével hódít, mint a gimik antiszociális kockái.

Magyar felirat: matruska

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.