Ahogy a hardboiled detektívregény, a roman noir és az ezek nyomdokain haladó skandináv noir (regények és sorozatok egyaránt), úgy a brit detektívsorozatok is a hely bűvöletében élnek. Az embernek az az érzése támadhat, hogy Nagy-Britannia minden barátságos kis szegletében bűn honol Manchester tetszetős vörös téglás házaitól kezdve (Life on Mars) Dorset fehér sziklapartján át (Broadchurch) Halifax zöld lankáiig (Happy Valley). A hatás része az idilli helyszín és a sokkoló bűnesetek közötti ellentét. A The Level is erősen támaszkodik erre az anti-országimázs-építésre (most Brighton tűnik fel fakó és nyomasztó színekben), de sajnos más tekintetben nem ér fel a fent sorolt elődökhöz.
Nancy Devlin visszatér gyerekkori otthonába, hogy egy korrupt üzletember halála ügyében nyomozzon, akihez titokzatos szálak fűzik. Aki meggyilkolta a férfit, őrá is vadászik, és sejt is valamit kapcsolatukról, ezért Devlinnek a kollégái elől is titkolnia kell, hogy ismerte az áldozatot. Nem sokat bíbelődünk a szokásos lélektani árnyalatokkal, a sorozat inkább hosszában, mint széltében építkezik. Egymást érik a tengerparti autósüldözések, a vérbe fagyott tetemek és a titkos viszonyok/eltitkolt gyermekek, csak éppen a cselekmény kidolgozása marad el. Devlin titkolózása valóban tud pillanatnyi feszültséget teremteni, de a szappanoperai fordulatok és a figurákhoz csapott nehezen hihető motiváció gyorsan röhejessé teszik a komolykodó atmoszférát.
Csak ront a helyzeten, hogy a színészek meglepően gyengék.
Magyar felirat: anneshirley83–Rifi71
