Tévésorozat

Szoros ölelés

Phoebe Waller-Bridge: Megszállottak viadala

Interaktív

Eve (Sandra Oh) a John le Carré-féle alacsony lángon égő kémhagyomány örököseként egy íróasztal mellől igyekszik megmenteni a világot az MI5 kötelékében. Munkáját és házasságát is egyfajta derűs unalom jellemzi, mígnem megérzéseinek és női pszichopaták iránti titkos megszállottságának hála egy Villanelle nevű nemzetközi hatáskörű bérgyilkos (Jodie Comer) nyomára bukkan.

Phoebe Waller-Bridge már a Fleabagben bebizonyította, hogy ért a taszító, mégis elragadó nők ábrázolásához és a nézők zavarba hozásához: a néző a Megszállottak viadala (Killing Eve) esetében is hamar az addig szófogadó, illedelmes Eve helyében találja magát, akit megbabonáz a féktelen, erkölcsre, normákra (legyen az törvényi, társadalmi vagy szexuális) fittyet hányó Villanelle. A középszerbe ragadt, óvó férfiakkal körülvett Eve irigyli a befolyásos fehér férfiakat öldöső, saját vágyainak engedelmeskedő bérgyilkost.

Waller-Bridge megtartja a Fleabagben már tökélyre fejlesztett nyaktörő hangnemváltásait (addig nevetteti a nézőt, amíg a váratlan sokktól megnyikkanni sem tud), gondosan sodorja a párhuzamokból és váratlan összetalálkozásokból szőtt cselekményszálakat, továbbá rengeteg játékidőt spórol pontos, érzékletes jellemábrázoló képességével, ami feszessé teszi a narrációt. Bár bőven akadnak a sorozatban üldözések és gyilkossági jelenetek, a valódi kaland a szereplők között zajlik – ennek eszközei pedig a thrillerekben/krimikben már látott vadász-préda viszony forgatása és a szexuális feszültség (lásd Sherlock, Luther, Hannibal). A szexualitását fegyverként és örömforrásként is gátlástalanul használó Villanelle-t izgatja az Eve-ben mélyre temetett sötét szikra, a középkorú aktakukacot pedig a kalandornő nyújtotta szabadság. A köztük lévő kapocs pedig nagyon is érthetően aggasztja a körülöttük lévő férfiakat (kik közül a kedves emlékek miatt emeljük ki Kim Bodniát). Waller-Bridge kaján élvezettel, de határozott elképzelésekkel engedi játszani egymással ezt a sok tehetséges nőt (Sandra Oh, Jodie Comer, Fiona Shaw, Kirby Howell-Baptiste), aminek a fáradt klisék a vesztesei, a nézők pedig a győztesei.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.