Egy fekete lány eltűnése senkit sem érdekel, kivéve, ha tehetős fehér szülei vannak. A 13 éves Jodyt vér szerinti anyja és egy menő klubtulajdonos neveli, de biológiai apja a lecsúszott, nőről nőre vándorló Nelly, aki tíz éve nem látta a lányát. A család a hivatalos úton, míg Nelly saját szakállára kezd nyomozni. Lennie James torokszorító, de különös humort sem nélkülöző sorozata azonban többre kíváncsi, mint egy gyerekrablás története.
Az amerikai sorozatok úgy prezentálják diverzitásukat, mintha valami hőstettet hajtottak volna végre azzal, hogy a társadalom marginalizáltabb feléről is tudomást vesznek, arra viszont már kevesebb figyelmet fordítanak, hogy a szereplők köré organikus, valóban megvilágító erejű történetszálakat szőjenek. James sorozatában szerves egészet alkot a Nelly közvetlen környezetét és hátországát adó lepukkant deptfordi lakótelep közössége (a sötét tónusú sorozatnak üdítő, szinte abszurd ízt adnak a tarka mellékszereplők a gördeszkázó csadoros lánytól kezdve a kólásüveggel rögbiző szikh úriemberekig). James íróként és színészként is mesterien építkezik: ahogy forgatókönyve fokozatosan nyeri el egyre rémisztőbb mélységeit (elvégre London pedofil underground klubjaiban merülünk el), úgy Nelly figurája is egyre árnyaltabb lesz.
A néző is sokszor kényszerül átértékelni a viszonyát Nellyhez, hiszen alapvetően kihasználja a szeretőit és a barátait, ugyanakkor spontán hősiessége is többször megmutatkozik. A Save Me sokszor oldja egy kis abszurd humorral keserű üzenetét, de ez csak álca: Lennie James nagyon mélyre ás.
