(ba)

Pontosan egy nemzedékkel fiatalabb ta­nács­adóm szokta emlegetni evidenciaként: mégiscsak a kamarazene a legjobb. Főszereplő is vagy, epizodista is, és közben megtanulod, mi az alkalmazkodás.

Milyen szerencsések ezek a franciák, náluk mindig süt a nap és kék az ég, még fedett pályán is, bent a hangversenyteremben, sőt az élményt a felhők sem tudják megzavarni.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar orosz keretbe foglalta Lendvay József hegedűjátékát a Zeneakadémián.

Hogyhogy nem telik meg a kicsiny nagyterem? Kilencszáz fős a hely, de a kórust ki se nyitják, az oldalerkélyek fele üres, a földszinten lyukak. Még mindig nem terjedt el, hogy a kamarazene a legjobb? Közös játék, bármelyik szólam lehet főszereplő, és akkor is nagy buli, amikor egyenrangúak. Ilyen egy dekadens város? Azt várná az ember, hogy a csilláron is lógnak.

Brit zeneszerző-karmester a zongoránál, brit opera- és dalénekes a zongora mellett: bevált kombó, a múlt században Benjamin Britten és Peter Pears honosította meg a pódiumon. Az ő repertoárjukon is gyakran szerepelt Schubert dalciklusa, a Téli utazás.