Koncert

Simon, Bekavac, Várdai

  • (ba)
  • 2016. április 17.

Zene

Schumann-duók, Beethoven-trió; szün; Schumann-duók, Brahms-trió; vége – arányos elrendezésű hangversenyt adott a három hangszeres művész. Simon Izabella (zongora) akár klarinéttal játszott együtt, akár csellóval – vagy épp mindkettővel –, egy nyelvet beszélt a másik két hangszerrel. A Dalcsokor (op. 39) ciklusból kiemelt, ének helyett csellóra átírt négy Schumann-dalban Várdai István kitű­nően helytállt: megmutatta a romantikában természetes „dal szöveg nélkül” zsáner értelmét, és ­frazeálásával, dallamépítkezésével énekeseknek is példát mutatott. A Várdainál kevéssel idősebb, szlovén Mate Bekavac a magyar csellistához hasonlóan rangos versenygyőzelmekkel kezdte pályafutását. A Fantáziadarabokban (op. 73) a dinamikai szélsőségeket kerülve is árnyaltan játszott, talán az utolsó, har­madik darab (Rasch und mit Feuer) lehetett volna tüzesebb.

A triókban a hangszínek sokfélesége és szépsége levette a lábáról a hallgatót. Külön ki kell emelni Bekavac klarinéthangjának varázslatos átváltozási képességét. Amikor szólama a zongora motívumából nőtt ki, zongoraszerűen szólt, amikor a csellóval közösen indított egy dallamot, mintha a csellóból lépett volna elő. Mindez remekül illett Brahms a-moll triójának (op. 114) elégikus tónusához, és nagyszerű pillanatokat hozott Beethoven B-dúr triójában (op. 11). Az utóbbi darabban végig megvolt a bécsi klasszikával asszociált nemes tartás is, ezzel szemben csak pislákolt a humor, és nemigen volt jelen az a hetykeség, amely miatt Gassenhauer (utcai nóta, „sláger”) a trió mellékneve. Lehet, hogy a három muzsikus egymás iránti előzékenysége okozta, hogy az előadás – főleg az utolsó tételben – egy hajszállal lassabbnak tűnt az ideálisnál, minden­esetre a tempó nem segítette érvényre jutni a zenében elhelyezett poénokat, inkább mintha magyarázgatta volna őket.

Zeneakadémia, Solti terem, március 10.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.