Koncert

BOSTRIDGE, ADÈS

  • (ba)
  • 2015. január 12.

Zene

Brit zeneszerző-karmester a zongoránál, brit opera- és dalénekes a zongora mellett: bevált kombó, a múlt században Benjamin Britten és Peter Pears honosította meg a pódiumon. Az ő repertoárjukon is gyakran szerepelt Schubert dalciklusa, a Téli utazás.

Thomas Adès komponista alázattal, lelkiismeretes alapossággal adta a zongoraszólamot – a Téli utazásról szólva régóta illetlenség kí­séretnek nevezni az énekhanggal egyenrangú zongora játékát. Rugalmasság, árnyalt dinamika jellemezte ezt a zongorázást, és sokféle, felidéző erejű hangszín. Olvadékony volt a nosztalgiával visszapillantó dalokban, és finoman, túlzások nélkül, utalásszerűen oldotta meg a külső hanghatások, zörejek felidézését.

Ian Bostridge teljesítményét csak az egyrészt/másrészt retorikájával lehet értékelni. Egyrészt bejött a pódiumra egy külseje alapján igencsak fiatal ember, akiről azt írják, már ötvenéves. Életkorát, sőt érettségét azonban bebizonyította. Bár lassan melegedett bele, az ötödik daltól (A hársfa) teljes hitelességgel állította elénk a különféle pszichológiai esettanulmányokat, nem túlzás azt állítani, hogy kisebb szenvedés­enciklopédiát mutatott be a sze­relmi és társadalmi kitaszítottság tárgyköréből. A színházi élmény tehát hiánytalan volt. Másrészt azonban a decemberi dátum nem tett jót az előadás többi paraméterének. A közönség köhécseléséhez egyszer-egyszer a tenor is csatlakozott, s a nagy hangterjedelmű ciklusban a legmélyebb hangok alig szólaltak meg, a legmagasabbak pedig préselve jöttek elő, de Bostridge középfekvésben is valamivel élesebb hangon énekelt, mint amihez eddig hozzászoktatott. Rubatója általában spontán és életteli hatást keltett, de Adès néha alig győzte követni. Ezzel együtt szívbemarkoló élményt hozott a koncert, és két dal (A varjú, A faluban) felejthetetlen marad. Nem igazságos ilyenkor csil­lagokkal osztályozni.

Zeneakadémia, december 7.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.