Koncert

BOSTRIDGE, ADÈS

  • (ba)
  • 2015. január 12.

Zene

Brit zeneszerző-karmester a zongoránál, brit opera- és dalénekes a zongora mellett: bevált kombó, a múlt században Benjamin Britten és Peter Pears honosította meg a pódiumon. Az ő repertoárjukon is gyakran szerepelt Schubert dalciklusa, a Téli utazás.

Thomas Adès komponista alázattal, lelkiismeretes alapossággal adta a zongoraszólamot – a Téli utazásról szólva régóta illetlenség kí­séretnek nevezni az énekhanggal egyenrangú zongora játékát. Rugalmasság, árnyalt dinamika jellemezte ezt a zongorázást, és sokféle, felidéző erejű hangszín. Olvadékony volt a nosztalgiával visszapillantó dalokban, és finoman, túlzások nélkül, utalásszerűen oldotta meg a külső hanghatások, zörejek felidézését.

Ian Bostridge teljesítményét csak az egyrészt/másrészt retorikájával lehet értékelni. Egyrészt bejött a pódiumra egy külseje alapján igencsak fiatal ember, akiről azt írják, már ötvenéves. Életkorát, sőt érettségét azonban bebizonyította. Bár lassan melegedett bele, az ötödik daltól (A hársfa) teljes hitelességgel állította elénk a különféle pszichológiai esettanulmányokat, nem túlzás azt állítani, hogy kisebb szenvedés­enciklopédiát mutatott be a sze­relmi és társadalmi kitaszítottság tárgyköréből. A színházi élmény tehát hiánytalan volt. Másrészt azonban a decemberi dátum nem tett jót az előadás többi paraméterének. A közönség köhécseléséhez egyszer-egyszer a tenor is csatlakozott, s a nagy hangterjedelmű ciklusban a legmélyebb hangok alig szólaltak meg, a legmagasabbak pedig préselve jöttek elő, de Bostridge középfekvésben is valamivel élesebb hangon énekelt, mint amihez eddig hozzászoktatott. Rubatója általában spontán és életteli hatást keltett, de Adès néha alig győzte követni. Ezzel együtt szívbemarkoló élményt hozott a koncert, és két dal (A varjú, A faluban) felejthetetlen marad. Nem igazságos ilyenkor csil­lagokkal osztályozni.

Zeneakadémia, december 7.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”