Visszhang: film

Egy másik Párizs

  • SzSz
  • 2025. szeptember 17.

Visszhang

A vidéken élők általában a nagyváros nyüzsgése felé gravitálnának, míg a metropoliszban robotolók a csendes vidéki idillre vágynak – legalábbis a filmekben.

Így van ezzel hősünk, Dawn is: egy farmon él, így természetesen kezeslábast hord és egy koszos pickupot vezet, de ő a lapát és a tehéntrágya helyett művészetre és kreativitásra vágyik.

Álma, hogy Párizsban járjon művészeti iskolába; hogy balalajkán játszik, fest vagy dalol-e, az sokáig ki sem derül (meglepetés: valójában rajzol és szobrászkodik). De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a romantikus filmek hagyományaihoz híven rájöjjön: valójában tök mindegy, mit szeretne, a szerelem legalább annyira fontos.

Dawnnak nincs pénze a tengerentúli kalandra, ezért testvére sugalmazására elindul egy párkereső realityben, amelyben épp a francia fővárosban kellene keresnie az igazit. A csavar a dologban, hogy valójában a műsor a texasi Parisban játszódik – ha ez egy Jim Jarmusch- vagy Noah Baumbach-film lenne, itt lenne a helye néhány bennfentes Wim Wenders-poénnak. Ez azonban egy gyomorrontóan habos netflixes románc, ahol nincsenek poénok, csak félreértések és hasraesések; nincsenek figurák, csak sablonba bújtatott ismerős színészek. Ezúttal Miranda Cosgrove és Pierson Fode a soros, mindkettőt olyan disney-s gyerekműsorokban ismerhette meg a nagyérdemű, mint az iCarly. Az Egy másik Párizs belőlük igyekszik romantikus hősöket kreálni, miközben egyszerre idézi meg a hallmarkos karácsonyi filmek és A Nagy Ő szellemét és sekélyességét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.