Visszhang: film

Egy másik Párizs

  • SzSz
  • 2025. szeptember 17.

Visszhang

A vidéken élők általában a nagyváros nyüzsgése felé gravitálnának, míg a metropoliszban robotolók a csendes vidéki idillre vágynak – legalábbis a filmekben.

Így van ezzel hősünk, Dawn is: egy farmon él, így természetesen kezeslábast hord és egy koszos pickupot vezet, de ő a lapát és a tehéntrágya helyett művészetre és kreativitásra vágyik.

Álma, hogy Párizsban járjon művészeti iskolába; hogy balalajkán játszik, fest vagy dalol-e, az sokáig ki sem derül (meglepetés: valójában rajzol és szobrászkodik). De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a romantikus filmek hagyományaihoz híven rájöjjön: valójában tök mindegy, mit szeretne, a szerelem legalább annyira fontos.

Dawnnak nincs pénze a tengerentúli kalandra, ezért testvére sugalmazására elindul egy párkereső realityben, amelyben épp a francia fővárosban kellene keresnie az igazit. A csavar a dologban, hogy valójában a műsor a texasi Parisban játszódik – ha ez egy Jim Jarmusch- vagy Noah Baumbach-film lenne, itt lenne a helye néhány bennfentes Wim Wenders-poénnak. Ez azonban egy gyomorrontóan habos netflixes románc, ahol nincsenek poénok, csak félreértések és hasraesések; nincsenek figurák, csak sablonba bújtatott ismerős színészek. Ezúttal Miranda Cosgrove és Pierson Fode a soros, mindkettőt olyan disney-s gyerekműsorokban ismerhette meg a nagyérdemű, mint az iCarly. Az Egy másik Párizs belőlük igyekszik romantikus hősöket kreálni, miközben egyszerre idézi meg a hallmarkos karácsonyi filmek és A Nagy Ő szellemét és sekélyességét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.